Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
3 0 516 1967. január LX. évfolyam 1. szám FOGORVOSI SZEMLE FŐSZERKESZTŐ: Prof. dr. VARGA ISTVÁN Szerkesztették: 1908 1945. К ft К .not; Z Y ZOLTÍ14 dr., 1926—1931. Prot. MQKELII GUSZTÁV Árkövy-emlékbeszéd* írta: TÓTH KÁROLY dr. A magyar fogorvos-társadalom ismét Árkövy Józsefre emlékezik. Erre az emlékezésre aligha akadhat méltóbb alkalom a mainál, amikor az ország egy újabb Fogászati Klinikájának a megnyitását ünnepelhetjük és egyben a szakosított fogorvosképzés nagyon is időszerű kiterjesztésének is tanúi lehetünk. Árkövy igen kiterjedt, széles körű munkásságából kétségtelenül kiemelkedik az a lankadatlan erőkifejtés, amellyel a fogászatnak, vagy ahogyan ő szívesebben mondotta, a stomatologiának az egyetem keretein belül való megfelelő elhelyezéséért küzdött. Ezért a célkitűzésért semmilyen személyi vagy anyagi áldozattól nem riadt vissza. Éppen egy negyed százados fáradságos, céltudatos és szívós harc eredményeként érte meg azt a napot, 1906. február 22-ét, amelyen tudomására jutott, hogy a budapesti egyetem fogászati klinikájának felépítésére a határozat megszületett. Ennek most van 60 éve. Ez a mostani év tehát egyben jubileumi esztendő is. Az új Árkövy-klinika — melynek felépítése három év múlva, 1909-ben fejeződött be —- modern oktató, gyógyító és kutató lehetőségeivel, továbbá az e téren felmutatott eredményeivel egyszerre Európa vezető szakintézetévé lépett elő. A most megnyílt Szegedi II. sz. Fogós Szájbeteg Klinika országunkban a nyolcadik ilyen létesítmény. A felszabadulás előtt 40 év alatt 3 klinika létesült, azóta 20 esztendő alatt öt. A fejlődés tehát kétségtelenül jelentősen meggyorsult. Amikor ezt a tényt örömteljes megelégedettséggel regisztrálom, a mai ünnepi alkalomhoz talán nem illő, disszonánsán ható megállapítást is kell tennem. Még mindig nagy a lemaradottságunk nemcsak a nyugati, hanem egyes szocialista országokkal szemben is. A fent említett nyolc klinika ugyanis, figyelembe véve az ország szakorvos-szükségletét és a lakosság növekvő igényeit, nem jelenti egyben azt is, hogy a fogászat oktatása és kutatása elegendő otthonnal rendelkezik. Ehhez még csak az alapokat raktuk le. Az a véleményem ugyanis, hogy a nagyon is intenzív gyakorlati oktatást igénylő fogszakorvos-képzést a mi viszonyaink között évfolyamonként kb. 50—80-as létszámmal sokkal sikeresebben tudnánk megoldani; a decentralizált oktatás pedig az elhelyezést, az elmaradott területek szakorvossal való ellátását könnyítené meg. Azt hiszem, a jövőben a debreceni és pécsi egyetemeken hasonló folyamatot kell elindítani. A jelen ünnepi pillanatai tisztánlátásunkat nem zavarhatják meg, és bármennyire is nyomasztó az a teher, amelyet mint örökséget 1945-ben átvettünk, nekünk a szocialista egészségügy felépítése érdekében most már kötelességszerűen és idejében további erőfeszítéseket kell tennünk. Ide tartozó további indokaimat a későbbiekben még előadom. * Elhangzott Szegeden, 1966. november hó 3-án, az Árkövy Vándorgyűlésen.
