Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
FELÜLETMÉRÉSEK 45 fogazatnál a gyökérhártya, protézist viselőknél a nyálkahártya-csontalapzat érzékenysége határt szab a rágóizmok erőkifejtésének. A parodontium élettani feladata a teherviselés, a fogak rögzítése. A nyálkahártya-csontalapzatnak a műfogak viselése és rögzítése azonban nem élettani feladata. E tényeket szem előtt tartva, minimális követelmény lenne, hogy a lemezes protézisekkel való rágáskor a nyálkahártya-csontalapzat egységnyi felületét ne érjék nagyobb erőhatások, mint a természetes fogak gyökérfelszínének azonos nagyságú területét. Ez az idealizált követelmény csak úgy volna megvalósítható, ha műfogsoroknál és a természetes fogazatnál a felületi index megközelítően azonos nagyságrendű volna. Figyelembe véve azonban, hogy a lemezes fogpótlások, különösen az alsó protézisek sokszor kedvezőtlen rögzítettségűek, és hogy a nyálkahártya-csontalapzatnak a parodontiuménál alacsonyabb a fájdalom-ingerküszöbe, ez valóban minimális követelmény. Vizsgálatainkból kiderült, hogy rágáskor azonos erőkifejtés mellett az alsó protézist viselőknél legalább kétszer akkora erőhatások érhetnék a nyálkahártya-csontalapzatot, mint a meglevő természetes fogak esetén a parodontiumot, ugyanis az erőhatások több mint kétszer kisebb területen oszlanak el. Mindezekből következik, hogy a teljes alsó protézissel való rágás csak úgy lehetséges, ha rágáskor a rágóizmok erőkifejtése megfelelően alkalmazkodva csökken. Az incorporatióban a rágóizmok erőkifejtésének csökkenése fontos tényező. A felületi arányszám (index) megváltoztatására az orvosnak korlátozott lehetőségei vannak. Az alap kiterjesztése klinikai anatómiai viszonyok függvénye. Az index kedvezőbbé tétele a fogak számának (Kemény), illetve a fogak aktív rágófelületének haránt irányú csökkentésével kísérelhető meg. Az alsó protéziseknél a második nagyőrlő elhagyása a 4,5-ös indexet 5,06-ra javítja. Ez nemcsak a nyálkahártya-csontalapzat számára nyújt kedvezőbb feltételeket, hanem lehetővé teszi a rágóizomzat fokozottabb erőkifejtését és így az egész rágóapparátust aktivizálhatjuk. A természetes és műfogak felszínének mérésével nyert adatok értékelését befolyásolja a területek anyaga, térbeli elhelyezkedése, részleteinek kialakítása és több más tényező, mégis segítséget nyújthatnak mind elméleti, mind gyakorlati munkánkban. Irodalom Kemény I. : Die klinischen Grundlagen der totalen Prothese. J. A. Barth, Leipzig. 1965. — Kovács Z. : Tejőrlőfogak térfogatméretei. Fogorv. Szle. 1962. 52, 396. — Molnár L. : Gnathodynamik und Kauflächen. Dtsch. Stom. 1959. 9, 371. — Molnár L. : Über die Richtung des Kaudruckes und ihre prothetische Bedeutung. Zahnmed. im Bild. 1963. 4, 41. — Morelli 0. : Rágási nyomásról. Fogorv. Szle. 1921. 14, 11. — Müller, J. J. : Die Wurzeloberfläche menschlicher Zähne. . . SMfZ. 1959. 69, 193. — Pór L. : A fogak térfogatmérésének jelentősége. Fogorv. Szle. 1948. 41, 235. — Sztrilich P. : A fogak hosszúsága. Máthé Dénes emlékkönyve. 1945. 193. Д-р Г. Ковач — д-р М. К а а н : Сравнивающие измерения поверхностей на естественных зубах и на пластинчатых протезах. Авторы измерили фиксирующую и активную жевательную поверхность 1440 естественных зубов и 474 полных пластинчатых протезов. Соотношения приведены в „поверхностном индексе“. Это является свойственным протезу определяющим данным и даёт подобную естественным зубам оценку. D г. D. G. К о V á с s—D г. М. К a á n : Vergleichende Oberflächenmessungen an natürlichen Zähnen und an Plattenprothesen. Verfasser haben an 1440 natürlichen Zähnen und an 474 Vollprothesen die Stützund aktiven Kauflächen berechnet. Die Verhältnisse wurden mittels eines „Oberflächenindexes“ bestimmt. Dies ist eine für Prothesen kennzeichnende, bestimmende Angabe, durch welche man eine den natürlichen Zähnen ähnliche Bewertung vornehmen kann.
