Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-04-01 / 4. szám
KÖNYVISMERTETÉS 125 adatok elkülönült, speciális jellegét igazolja és ami jelenleg a tényleges helyzet. Pedig ad hoc feladatokban a Központ fejlett és agilis szervezési készsége már kitűnő eredménnyel mutatkozott be („Fogászati Hét”), a folyamatosság feltételei azonban — úgy látszik — még hiányoznak. Nem valószínű, hogy a szorosabb kapcsolódás helyett az elkülönült jelleg és gyakorlat előnyt biztosítana. Béky József dr. Hartlmaier, K. M.: Vom Rinderzahn zur Teleskopkrone. Kurze Geschichte der Zahntechnik. Verlag Neuer Merkur, Köln—Lindenthal, 1965. — 141 1. 177 ábra. Míg az utolsó évtizedben világszerte gyakran jelennek meg a fogorvostörténeti művek, addig a fogtechnika története alig művelt terület,. Hartlmaier, a Zahnärztliche Mitteilungen főszerkesztője — aki előszavában hivatástudatuk erősítésére a fiatal fogtechnikusoknak ajánlja művét — mondhatni úttörő munkát végzett. A mű első 3 fejezete 1900-ig, a további 6 fejezet 1900-tól napjainkig tárgyalja a fejlődést ; tehát a súlypont a legújnbbkori-jelenkori történéseken van. E fejezetek címei is kifejezőek : az újkori technika kezdete (1900—1914), a szükségidők gyümölcse (1915—1927), az orvosi gondolkodás befolyása a fogtechnikára (1927—1936), a műanyagok (1936— 1948), a második világháború után (1948—1954). és a legújabb fejlődés. Nemcsak a kiemelkedő, ismert találmányokat, módszereket és anyagokat ismerteti, hanem alig ismerteket, elfelejtetteket is. A szövegrészt igen sok, de meglehetősen leegyszerűsített, vázlatszerű, sokszor stilizált ábra egészíti ki. - A sok nevet, adatot és évszámot közlő mű sajnos nem mentes a tévedésektől, pl. Oardette nem 1887-ben, hanem 1800-ban készítette azt a felső teljes fémlemezt, amelyen a tapadást észlelte ; vagy Jenkins-nek. a fogászati kerámia angol származású, de Derázdában élt úttörőjének nevét Denkinsnek írja. A magyar szerzőkkel is mostohán bánik, csak Bonyhárd, Máthé Gy. és a Németországban éiő Szombathy-Grosko nevét, illetve kezdeményezését említi. Részletes tárgy- és névmutató teszi használhatóvá a művet, viszont sajnálatosan hiányolható a történelmi műveknél elengedhetetlen irodalom. Huszár György dr. Ulf Bosscll : Store Kro (,'luh Symposium 1965. Falstérbó, Sweden, University of Lund, School of Dentistry, Malmö. A Symposium célja, hogy a fogpótlás csupán technikai vonatkozásaitól eltekintve az alapvető biológiai elveket megvilágítsa és ezáltal az oralis rehabilit atiót, a rágóképesség, beszéd és esztétikai követelmények helyreállítását elősegítse. A kongresszus rendezőbizottsága : Gőte Nyquist, Ulf Posselt és Stig Geson Östlund a világ minden részéből hívott meg előadókat, így hazánkból Balogh és Molnár professzorokat. Clifford F. Ballard (London) a nyelv és az állkapocs adaptív viselkedéséről adott elő. Minden egyén morphologiai alapja öröklött és az izmok és a működés által elérhető alkalmazkodás korlátozott. Lateralis koponyafelvételeken és spectographikus beszédhang analysisek alapján demonstrálta, hogy a linguofacialis izmok alkalmazkodása limitált és ezért sem az orthodontus, sem a proetikus nem változtathatja meg fundamentálisan az arc-. állcsont-ésfogívalakot. DavidC. Berry (Bristol) az oralis dexteritast. a száj szerveinek ügyességét vizsgálta a fogsortoleranciával kapcsolatban. Kis próbatesteket a szájba helyezve 15 éves kortól 70-ig 115 egyénen végzett kísérleteket, hogy a különböző alakokat differenciálni tudják-e (Stereognosis). Az oralis dexteritást a kor csak kevéssé befolyásolja, de egyénenként nagy különbségek vannak. A protézismegszokással kapcsolatban érdekes megfigyelés, hogy a nehezen alkalmazkodó, neurotikus egyének, stress tünetekben szenvedők kétszer ügyesebbek voltak a íesí-ek végzésekor, a próbadarabok megkülönböztetésében, mint az átlagos jó protézisviselők. Tehát az elégedetlen fogsorviselők problémái csak részben protetikai jellegűek. Henry Beyron (Stockholm) 26 ausztráliai őslakó fogazatát vizsgálta. A masticatiós, occlusalis contactusok főként az intercuspalis helyzetben adódtak, de a cyclicus rágás során legtöbbször a záróérintkezés egy részén, némelykor pedig a nyitó mozgás contactusos részén. Ez a megfigyelés megegyezik Hildabrand és Hickey nézetével, akik szerint a functionalis fő rágómozgás verticalis irányú és oldalsó componense nincs. A masticatiós érintkező-elcsúszás a lateralis helyzetből az intercuspalis postitóba a metszőkön 2,8 mm volt. John Campbell (Glasgow) megfigyelése szerint, ha teljes fogsorokat túlhosszú ideig viselnek, és a gerincek már elváltoztak, akkor : La harapási magasság csökken, 2. a metszők túl korán találkoznak (praematur occlusio), 3. az őrlőfogak csak akkor találkoznak, ha. a paciens állkapcsát előre tolja. Sears és mások nyomán ilyenkor a harapást hátul, a molarisok helyén átlagosan 2 mm-rel emeljük, éspedig először ún. occlusalis pivot (rágófelszíni támaszok) segítségével, majd teljesen feltöltve, hogy a mandibula emelőrendszer működését teljessé tegyük. A harapásemelés kapcsán igen fontos a temporalis izom nagyjából vízszintes irányú rostjainak működése, miközben az állkapocs mint 1. és 3. osztályú emelő szerepel. A Gerber (Zürich) szerint az állkapocs
