Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-04-01 / 4. szám
126 KÖNYVISMERTETÉS ízület hibás megterhelése neuralis és trophikus arc- és állcsontpanaszokat, fájdalmakat okozhat. A condylus túlzott hátracsúszása az n. auriculotemporalis területén okozhat zavarokat. Ennek az idegnek bőséges anastomosisa van mindhárom trigeminus-ággal és az n. facialissal is. Lényeges még a ganglion oticum szerepe, amely dúc rendkívül bonyolult ágazattal mindegyik trigeminus-ághoz ad vegetatív rostokat. Kjell Karlsen (Oslo) néhány megmaradt fog esetén — akkor is, ha a molarisok hiányoznak — körhidak készítését ajánlja. A részleges protézisek rágóeffektusa csekély. 10 évre terjedő tapasztalatok alapján megfigyelte, hogy a maradékfogazat periodontiuma az extra megterhelést jól el tudja viselni és alkalmazkodik. A fentálló parodontosist a hidak készítése előtt kezeli. W. Krough-Poulson (Koppenhága) az állkapocsízületi elváltozásokat, fájdalmat és ropogást — amely gyakran a meniscus articularis előretolódásával jár együtt —levehető akrilátsínekkel kezeli, amit az alsó fogívre helyez. Fejtámasz és elasztikus kötés segítségével az állcsúcsra hátrafelé irányuló nyomást fejt ki, amíg a meniscus visszacsúszik eredeti helyére. A panaszok átlagosan 3 hét alatt megszűnnek. John Osborne (Birmingham) az állkapocs alakváltozását figyelte meg, amely az m. pterygoideus externus medialis angulatiója folytán összenyomódásban nyilvánul nyög. Ez a ragadozókon nagyfokú, mert a középvonalban syndesmosis van. Az alakváltozás mértéke 0,02 mm-től 0,76 mm-ig terjedhet. Rune Söremark, (Umea) a száj kemény és lágy szöveteiben a mikroelemek jelenlétét vizsgálta rendkívül érzékeny methodikával, a neutron activatiós analysissel, amit gammasugár spectroscopiával kombinált. Koronákat, kapcsokat helyezve a fogakra, a zománcban, dentinben és az ínyben a behelyezés után rövid idővel és 3 év múlva vizsgálva a microelemek concentratióját, drámai, 100 000-szeres fokozódást észlelt, bármilyen ötvözetet és hőkezelést alkalmazott. Kétségtelen azonban, hogy a főok abban rejlik, hogy a használt ötvözetek, forrasztások úgyszólván sohasem teljesen homogének és így csekély corrosio mindig lehetséges. Uhlig (Kiel) kétsógbevonja, hogy az idiopathiás paradentitis profunda sui generis megbetegedés, amelynek jellemző tünete, hogy egyes fogak vagy fogcsoportok (főként alsó frontfogak) mint sequester kilökődnek. Szerinte ez csak secundaer destructio, amelynek főoka a molarisfogak pusztulása. Ennek következtében a fogívben eltolódások, occusiós elváltozások támadnak, az állcsontöböl leboltosul, az alsó fogív területén pedig feszültség jön létre. A szövetpusztulás főoka a hibás occlusio folytán éjjel bekövetkező nem physiologiás, káros megterhelés. Rendkívül káros a fogazati egyensúly szempontjából a molarisok eltávolítása a juvenilis korban, az állcsontnövekedés idején. Tökéletesen zárt és kiegyensúlyozott articulatio esetén az elváltozások nem jönnek létre. A protetikus feladata ennek az állapotnak biztosítása, helyrehozása. •/. O. van der Ven (Groningen) a harapássüllyedést mérte teljes műfogsorok alatt, amelyeket a foghúzások után 4—5 hónappal helyeztek be. A magasságot a naison-gnathion távolságon mérte és profilröntgeneket is készített. 4 év múlva a süllyedés átlagosan 3,5 mm. Az alsó gerinc sorvadása kétszerese a felsőének. Nőkön a resorptio foka 30%-kal nagyobb, mint férfiakon. A resorptio gyorsasága és a kor között nincs összefüggés. David Watt (Edinburgh) a fogak összekoccanása közben támadó hangokat regisztrálta mp-ként 15 inchet futó mágneses szalagon és azután visszajátszotta 1,8—3,75 inch/sec. sebességű Mingograph recorder-en : így vizuális értékeket kapott. A hangok rövid ideig tartanak, centralocclusióban 10—100 millisecond-ig : Gyorsan emelkednek és lassan tűnnek el. Az állandó, jó kontaktusú fogakon — fogcsoportokon legrövidebb ideig tartanak. A gnathosonikus vizsgálat az occlusiós hibák tanulmányozására alkalmas metodika. Lennart Wictorin és munkatársai (Stockholm) a bolus (falat) helyzetét (bariumsulphattal keverve) röntgenképfokozó mozgókamerával vizsgálták olyan pacienseken, akiknek teljes felső és alsó szabad végű részleges fogsora van. Molnár dolgozatában a rágófelszíni egyensúly helyreállítására végzett évtizedes kísérleteit ismerteti, amelynek lényege, hogy különböző keménységű anyagokkal kell nagy amplitúdójú állkapocsmozgásokat végeztetni. Prof. Dr. Molnár László Gyarmati István dr. (összeáll.) : Magyar orvosi mikrobiológiai és paraziíológiai bibliográfia. (1945—1960). Budapest, Orsz. Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központ kiadványa, 1965. 602 1. (Soksz.) A hatalmas anyagot, 4470 bibliográfiai adatot felölelő mű fő fejezetei : általános mikrobiológia, részletes mikrobiológia, parazitológia és vitatott rendszertani helyzetű kórokozók. A nagy fejezeteken belül azután közel 400 címszó könnyíti meg a tájékozódást. Az igen jó felosztás, a minden részletre kiterjedő összeállítás bizonyára jelentősen hozzá fog járulni tudományos kutatóink tájékoztatásához. A bibliográfiának fogászati címszavai is vannak : gócfertőzés, dezinficiálás stb. és afogászati vonatkozású, mikrobiológiával is foglalkozó orvosok és fogorvosok munkáit is pontosan felsorolja. Kimpel Antálné
