Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-04-01 / 4. szám
ÜJABB ADATOK 103 a) A cariesfrequentia megadását feltétlenül helyesnek tartom, de szükséges is, mert ezzel az összehasonlításra némi lehetőség nyílik. Nem fogadhatom el kényszerítő körülménynek a cariesfrequentia megítélésénél Huszár és Schranz [5] következő mondatát: „A múzeumokban őrzött csontmaradványok fogazatának postmortalis károsodása kényszerít arra, hogy két kóros elváltozást — a szuvasodást és a gyökeret — ne koponyánként (cariesfrequentia), hanem a meglevő, vizsgálható fogak számához arányosítva értékeljük (cariesintenzitás).” Igaza van Brusztnak. [4] — az infans, juvenis és adultus korcsoportban —, aki ebben a vonatkozásban minimális értékről beszél. A talált szuvas fogaknál a cariesfrequentia csak nagyobb lehetett. A maximum tekintetében nem értek egyet Bruszttal. Ez utóbbi megítélése rendkívül nehéz és a postmortalis fogveszteségeket sem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Az életben elvesztett fogak között is lehetett nem caries miatt eltávolított és a postmortalisak között is lehetett szuvas fog. Helyesebb tehát, ha a tudományos szempontból kevésbé kifogásolható minimumhoz tartjuk magunkat. Az életben elvesztett fogakat a 30. életév alatt ma zömükben carieses fogveszteségnek tekintjük. A parodontosis elterjedtségére vonatkozó koponyavizsgálatok arra utalnak, hogy ez így lehetett a múltban is. Ezért nem követünk el nagy hibát, ha az infans, juvenis és adultus korcsoportokban a minimális cariesfrequentia megítélésénél a Bruszt által ajánlott carieses -f- életben elvesztett fogakhoz tartjuk magunkat. A maturus és senilis korcsoportban ez a módszer már komoly hiba forrása lehet. b) Cariesintenzitás. A gyökereket külön tüntettem fel. A gyökerek egy része ugyanis eldönthetően nem fogszuvasodás, hanem abrasio következményeként jött létre. Ezeket pedig nem lehet a caries-statisztikában szerepeltetni. Ezért külön adom meg a feltehetően carieses és abrasiós eredetű gyökerek számát. Az élőkre ma alkalmazott D számban és indexben a gyökerek is benne vannak. Ez azonban ma sokkal kisebb hibaforrás, mint régi koponyák vizsgálatánál, mert ma — különösen a kultúrnépek körében — az abrasio sokkal ritkább jelenség, a nagyfokú abrasio szinte ritkaság. Huszár és Schranz [5] anyaguk értékelési módszerének ismertetésénél ezt írják : ,,A három százalékszám (C -f- R -f- E, caries, radix, extractio százalékszáma a vizsgált, illetve az ideális fogszámhoz viszonyítva. Szerző) összeadása egy valóban jellemző számot ad a vizsgált anyag kóros elváltozásait illetően. A továbbiakban ezt a számot CRE indexnek nevezzük... A feltételezhetően nem szuvas eredetű elváltozásokat mint ilyeneket jegyeztük fel, s nem vettük figyelembe a CRE index megállapításakor.” Táblázataikban azonban ilyen megkülönböztetés sem a gyökerekre, sem az életben elvesztett fogakra vonatkozóan nem látható. Fel lehet tételezni, hogy a nem szuvas eredetű elváltozásokat kihagyták, és a gyökerek és életben elvesztett fogak száma a megadottnál több volt. Nehéz a helyzet az életben elvesztett fogak hovatartozásának megítélésénél. Egy életben elvesztett fog még ha parodontosis miatt húzták is ki, lehetett szuvas is. A gyakorlatban megfigyelt antagonismust még senki törvényszerűen nem igazolta, az ellenkezőjére pedig számos példa van. így nem marad más hátra, mint ahogy az élőknél, fenntartást alkalmazni, mely szerint 30 éven túl a hiányzó fogak mind kevésbé jellemzőek a fogszuvasodás mértékének megítélésére. Saját ásatási koponya-anyagomnak a parodontosis szempontjából való vizsgálata is — melyről külön számolok be — arra utal, hogy a juvenis és adultus korcsoportban még alig találkozunk a proc. alveolaris felszívódásával és az abrasio is jelentéktelen. Ezért az infans, juvenis és adultus korcsoportokban életben elvesztett fogak carieses veszteségnek könyvelhetők el. A hibaforrást itt a traumás fogveszteség jelenti, amit ma utólag, pontosan meghatá
