Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-04-01 / 4. szám
104 TÓTH KÁROLY DR. rozni csak a legritkább esetben lehet. Ha az említett három korcsoport valamelyik koponyájánál egy-két életben elvesztett fogat észleltünk, a meglevő fogak pedig egészségesek, akkor ha az életben elvesztett fog molaris volt, azt a szuvasok, ha pedig frontfog (alsó vagy felső), akkor a traumás veszteségek közé sorolom. Külön adom meg a feltehetően carieses és traumás hiányzó fogak számát. A maturus és senilis korcsoportban az életben elvesztett fogak hovatartozásának megítélése rendkívül nehéz. Sem a meglevő fogak abrasiofokából, sem a processus alveolaris állapotából megbízható következtetést levonni nem lehet. A fent elmondottak alapján nem fogadhatom el Huszár és Schranz „E” indexét a maturus és a senilis korcsoportban, mint a fogszuvasodás mértékének egyik jellemző tényezőjét. De ugyancsak a fenti indokolás alapján magát a CRE indexet sem tekinthetem a szuvasodást valóban jellemző számnak, bármely tetszőleges korcsoportban. Mihez viszonyítsuk az életben elvesztett fogak számát ? A helyes törekvés kétségtelenül az, hogy a viszonyítást az életben feltehetően megvolt fogakhoz végezzük. Az ideális fogszám kiszámításánál azonban nem alkalmazom Huszár és Schranz korcsoport-átlagait ; azt minden koponyánál külön állapítottam meg. Ennek magyarázatául elsősorban a bölcsességfogak által okozott nehézséget hozom fel. Ezeknél találkozunk legtöbbször retentióval és aplasiával [12]. Európai embernél Vram [6] szerint a bölcsességfog-aplasia és -retentio 23,6%-ot tesz ki. Adler és Ikradecky [1] szerint csupán a csíra-hiány 13—14%. Blum [13] felső bölcsességfogaknál 33%-ban, alsó bölcsességfogaknál 8G%-ban talált helyzeti rendellenességet, köztük aplasiát és retentiót is. Milyen lehetett ez a szám a múltban azt nem tudjuk. Átlag számítással 500 koponya vizsgálata esetén a 23,6% kb. 500 fog hozzátevését vagy elvetését jelenti. Csökkenti ezt a hibát az egyéni elbírálás, hiszen igen sok esetben jól lehetett látni a retineált bölcsességfogakat. Miért számítsuk ezeket az életben megvolt vagy esetleg elvesztett fogak közé. Ez is néhány százalék nyereséget jelent. Még így is fennmaradt egy hibaforrás. Miből lehet azt határozottan megállapítani, hogy egy bölcsességfog az életben biztosan megvolt-e vagy sem. Egy sértetlen vagy gyógyultnak látszó állcsontgerinc nem jelent semmi biztosat, sőt még a röntgenvizsgálat sem, hiszen az aplasiának nincs semmi jele. Nem találtam semmi indokot arra, hogy a fentiekben körvonalazott elveknek megfelelően a bölcsességfogakat számításaimba fel ne vegyem. c) Egyet kell érteni Brinch és Möller Christensennel [3] abban, hogy a vizsgált koponyák postmortalis fogveszteségének jelzésére szükség van. Az az anyag lenne a legmegbízhatóbb, amely az élőben áttört fogakat mind tartalmazná. Ez azonban lehetetlen. így meg kell elégedni azzal a követelménnyel, hogy a koponyák állapota feleljen meg az elhalálozáskor fennálló állapotnak, vagyis a postmortalis veszteség a lehető legkisebb legyen. Ez az „archeológiái dental index” (ADI) alkalmas arra, hogy az eredmények értékét is minősítse. Ez tehát egy elég jó viszonyszám, amely más szerzők adataival való összehasonlításra is felhasználható. Vizsgálati anyag (1. és 2. táblázat) Az avar-korbeli koponyák a VII—Vili. századból származnak. Lelőhelyük : 1. Szeged a) Makkoserdő és b) Kundomb, továbbá 2. Szentes-W-лулп. A koponyák anthropologiai szempontból való feldolgozását Vámos [14] (Makkoserdő ; az anyag teljes egészében régészetdeg nem hiteles), Marcsik [9] (Kundomb) és Wenger [15] (Szentes-Kaján) végezték el. Az összes vizsgált koponyák száma. 257. Lelőhelyük, nemük, elhalálozási koruk és az archeológiái fogindex (ADI) szerinti csoportosításukat az 1. táblázat tartalmazza. Külön
