Fogorvosi szemle, 1965 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
72 FROF. DR. BREUSTEDT lvebb. Ebből következik, hogy a tisztán gingiválisan megtámasztott szabad végű protézis funkciós értéke csekély. Ezenkívül rágáskor a protézis mozgása a fogágyat és a kapocstartó fogakat károsítja. A szokásos elhorgonvzás hatására a maradék fogazat szélső fogait a többé-kevésbé szorosan ráhelyezett tartószerkezet meglazítja és így azok idő előtt elpusztulnak. Hiánytalan fogazatban a rágónyomásközpont az első nagyőrlő táján van. Ha elvesz az 1. molaris, akkor a központ meziálisan tolódik el a maradék fogazat meglévő szélső fogára. Ezért a szabad végű protézis nyergén a legnagyobb erőbehatás annak meziális végét éri ; ennek következménye a disztális pillérfog papillájának károsodása és a csont sorvadása, ami ugyancsak gyorsítja korai elvesztését. Azonban a nyereg disztális részén is túlterhelődnek egyes területek, különösen akkor, ha a felső állcsontban még természetes antagonista fogak vannak. Ez az oka annak, hogy a tisztán gingiválisan megtámasztott szabad végű protézist a süllyedés okozta károsodások miatt helytelennek tartjuk. Ismeretesek a próbálkozások, hogy a maradék fogazat és protézisnyereg között ruganyos vagy ízületes kapcsolat oldja meg a problémát : igen finom, precíziós szerkezetek a rágóerőt adagolják a maradék fogazatnak és elosztják a fogatlan állcsonton. Azonban ezt hosszú, több éves klinikai tapasztalatok és kísérletes vizsgálatok nem igazolták és nem adtak megnyugtató eredményt. Vagy a rugalmas összekötő rész engedett túlságosan, és akkor éppen olyan károsodások támadtak a nvereg süllyedése miatt, mint a tisztán gingiválisan elhorgonvzottnál, vagy pedig a kapcsolat volt túlságosan merev. Ebben az esetben nem vált be a komplikált szerkezet, mert merev elhorgonvzást egyszerűbb módon is el lehet érni. A sok éves klinikai tapasztalat alapján ma általában a nyereg és az állkapocs maradék fogazata közötti merev kapcsolatot részesítik előnyben, mert ilven módon a hátsó fog és a határos nyeregrész közötti „terhelési völgyet” jól át lehet hidalni. A merev elhorgonvzást alátámasztja az is, hogy a kapocstartó fog axiális irányú megterhelést minden parodontalis károsodás nélkül el tud viselni. A maradék fogazat a rágónyomás jó részét minden veszély nélkül elviselheti, különösen akkor, ha megfelelő sínező eljárással ellenálló tömböt képezünk. Ezenkívül megemlítendő, hogy az elmúlt években a fogatlan állcsontokat borító nválkahártva összenvomhatóságát túlbecsülték. Míg régebben 2—4 mm-ben határozták meg, ma az a felfogás, hogy a szabad végű protézis-2. ábra. A szabad végű nyereg közelében ran az elhorgonyzás
