Fogorvosi szemle, 1965 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
SORVÉGI FOGHIÁNY 73 nyereg felületi terhelés miatt csak csekélyebb mértékben süllyed. A nyálkahártya összenyomhatóságát ma általában 1 mm-nél kevesebbre becsüljük. Boucher vizsgálatai szerint 1—2 mm vastag nyálkahártya 0,6—0,8 mmnyire nyomható össze. Míg Európában az elmúlt évtizedekben a nyálkahártya resilientiájának igen nagy jelentőséget tulajdonítottak és ezért a sorvégi foghiányok ellátása zsákutcába került, addig az amerikai irodalomban nem játszott szerepet. Ezért készítették Amerikában az ún. Ney-protéziseket, ahol a szabad végű fogsor nyerge a maradék fogazat szélső fogával merev összeköttetésben van. Webster szerint az egészséges fog mozgathatósága a csontos fogmederben 0,1—0,2 mm, úgyhogy a nyeregnek a környező nyálkahártyába süllyedéskor a mereven körülfogott pillérfog megterhelése még az élettani határokon belül van. Ennek felismerése vezetett oda, hogy az utóbbi években a korszerű fogorvosi protetika előnybe részesíti a maradék fogazatra mereven elhorgonyzott szabad végű műfogsort. A nyereg merev összeköttetése a maradék fogazattal lehet a nyereg közelében vagy a nyeregtől távol. A nyereghez közeli elhorgonyzás esetén a nyereg a maradék fogazat szélső tagjára fekszik rá, vagy kapocsszerkezettel a maradék fogazathoz kapcsolódik. A krómkobalt-molibdén ötvözetből készülő, egy darabból öntött protézis kitűnő mechanikai tulajdonságai miatt lehetséges a járulékos lingvál ív teljes elhagyása, ha az összekötő sínező elemek a maradék fogazatban megfelelően erősek. A nyereghez közeli elhorgonyzás eredményes alkalmazásának előfeltétele az igen kevéssé összenyomható nyálkahártya, amelyet kompressziós lenyomat segítségével mintázunk le. A nyereg lehetőség szerint hosszú legyen, az ideális eset a szemfogig tartó sorvégi hiány, amely közel egyenes vonalú. Ha a nyerget bizonyos időközökben alábélelik, akkor a nyereghez közeli elhorgonyzás hosszú időn át tartós, jó eredményt ad, különösen akkor, ha a parodontium rezisztens. A nyeregközeli merev elhorgonyzásnak az a formája, amelyet az utolsó években ismételten ajánlottak (Spreng, von Thiel, Voss), sok esetben rágófelszínre terjedő sínezéssel együtt alkalmazva, jól bevált. Az állkapocs maradék fogazatának protézis-süllyedés okozta károsodását és a fogatlan felső állcsonton a csontmag nélküli fogmeder kialakulását jól gátolta a nyeregközeli elhorgonyzás. A nyálkahártya fokozott összenyomhatósága és a felső állcsont természetes fogainak a disztális nyeregvégre gyakorolt túlzott megterhelése miatt bizonyos idő múlva a protézis billentő hatást gyakorol a szélső fogra : a támasztó fog hypomochlionná válik. A protézisnek a kapocsvonal előtti részei leemelődnek a frontfogtájról. Még a tovafutó (pl. Spreng-féle) sínezés esetén is a végpillér veszi fel a protézisen keresztül a teljes terhelést. Bár kellő időben végzett alábélelés átmenetileg megelőzheti a nyereg süllyedését, mégis a klinikai utóvizsgálatok szerint a páciensek izoláltan megterhelt végpillér foga meglazul a nyeregközeli elhorgonyzás esetén. Ilyen esetekben van szükség az ún. nyeregtől távoli elhorgonyzásra. Gyakorlatilag úgy hat ez, mint a nyereg meghosz-S. ábra. Nyereg közeli kapcsolat a maradék fogazat és a szabad végű nyereg között
