Fogorvosi szemle, 1965 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
SORVÉGI FOGHIÁNY 71 Közlemény a Berlini Humboldt-Egyetem (Charité) Fogászati protetikai polikliniká járói (igazgató: prof. dr. med. dent. hab. A. Breustedt) Profilaktikus szempontok az állkapocs sorvégi foghiányainak pótlásakor írta: Prof. Dr. A. BREÍJSTEDT Jelenlegi tudásunk szerint foghiányok pótlásakor a tisztán parodontalisan elhorgonyzott protézis adja a legjobb funkcionális eredményt. Tapasztalati tény azonban az is, hogy a páciensek nagy részének egy- vagy kétoldali szabad végű foghiánya van. Ebben az esetben tiszta parodontalis elhorgonyzás már nem lehetséges és a protézist — legalább részben — a maradék fogazathoz rögzítjük. A protézis azonban a fogatlan állcsontrész többé-kevésbé reziliens nyálkahártyáján nyugszik. Ezen okok magyarázzák a sorvégi foghiány ellátásának nehézségeit és érthetővé teszik azt, hogy sok megoldást ajánlanak a pótlás kivitelezésére. A sorvégi hiányt pótló fogsor elhorgonyzásának megválasztásakor semmi esetre sem szabad csak mechanikai megfontolások alapján dönteni. Itt biológiai problémát kell eldöntenünk, amikor az erre a célra szerkesztett idegen test, a műfogsor segítségével a rágószerv folyamatosan előrehaladó változását kell feltartóztatni. A sorvégi hiányok ellátásakor a profilaxis szempontjából alapvető követelmény a rágóképesség optimális helyreállítása mellett a maradék fogazat és a nyomásnak kitett állcsontrészek kímélése. Az elmúlt években megpróbálták ezt a célt tisztán gingivalisan megtámasztott protézissel elérni ; azonban nehéz összegyeztetni a protézis egyidejű elhorgonyzását a merev maradék fogazaton és az összenyomható gingiván. A fő szempont a maradék fogazat megtartása, mert ennek elvesztése teljes protézishez vezet, amelynek funkciós értéke kisebb, mint a részlegesé. Kantorowicz alapvető megállapításai világosan kimutatták, hogy a szabad végű nyergek csak a középvonalban történő megterheléskor süllyednek azzal párhuzamosan a nyálkahártyába és ilyenkor egyenletes terhelést eredményeznek. Ezzel szemben a tisztán gingivalisan megtámasztott protézisnyereg az izolált rágónyomás hatására meziális vagy disztális részén, ahol a nyeregvég terhelése nagyobb, jobban süllyed, és a terhelés általában a végrészeken cseké-1. ábra. Oingiválisan megtámasztott szabad végű nyereg megterhelése. A ,,megterhelés völgye” a maradék fogazat és protézis találkozásánál van
