Fogorvosi szemle, 1964 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

24

BORBÉLY BÉLA DR.

A Debreceni Orvostudományi Egyetem Stomatológiai Klinikájáról (Igazgató: Adler

Péter dr. egy. tanár)

Pyrazolidin-származék klinikai-farmakológiai vizsgálata dentitio difficilis miatt heveny stádiumban operáltakon

írta: BORBÉLY BÉLA dr. egy. tanársegéd

I

Klinikánkon a dentitio difficilis dentis sap. inf. complicata kórképpel jelentkezőket heveny stádiumban lehetőleg azonnal, de általában 24—48 órán belül megoperáljuk; a kórkiváltó bölcsességfogat eltávolítjuk, függetlenül attól, hogy a fogeltávolítás műtété könnyűnek vagy nehéznek Ígérkezik, így az utolsó 3 és x/2 év alatt (1960. I. 1-től 1963. VI. 30-ig) fekvő-osztályon ápolásra szoruló dentito difficilisben szenvedő 76 beteg közül 64,4%-ban az első 48 órán belül, 80%-ban 72 órán belül végeztük el a műtétet, és csak 6,6%ban tekintettünk el a bölcsességfog eltávolításától a heveny gyulladásos stádiumban (Adler, 1963). Hogy e műtéti aktivitásunk a betegek szempontjából semmiféle hátránnyal nem járt, azt Schweigl (1962) nagy beteganyagon megmutatta. Ha az egyszerű pericoronaris gyulladásnál súlyosabb szövődmény áll fenn, a betegeket általában felvesszük a klinika fekvő-osztályára, mert a bejövetelkor már meglevő duzzanat, száj zár, fájdalom a műtétet követő első 24, esetleg 48 órában átmenetileg sok esetben fokozódik. Minthogy a sapiens nehezült áttöréséhez társuló kísérő tünetek eme fokozódása a szubjektív panaszok fokozódásával jár, a beteget is nyugtalanítja, nagy reményt fűztünk irodalmi adatok alapján oly gyógyszereléshez, amelynek kedvező — antiphlogisticus — hatásáról ilyen s hasonló beavatkozások kapcsán olvastunk.

Aksdal (1961) 26 betegen a mindkét oldali alsó sapienst távolította el sebészileg 3—4 heti időközben, az egyiket pyrazolidinszármazék [l-Phenyl-2- (p-hydroxyphenyl)-3,5-dioxo-4-n-butylpyrazolidinum monohydratum] előzetes adagolása után, a másikat ilyen gyógyszerelés nélkül. A gyógyszerelés utáni fogeltávolítást követően lényegesen kevesebb esetben támadt duzzanat, szájzár és fájdalom, mint a gyógyszerelés nélküli műtétek után. Hasonlóan kedvező tapasztalatokról számol be más szájüregi műtétekkel kapcsolatban Pfeifer (1960). A fenti szerzők által használt pyrazolidin-származék kedvező hatást fejt ki az irodalom szerint rheumás megbetegedésekben (Barczyk és Both), valamint thrombophlebitis esetében (Strobel).

Ezen irodalmi adatok ismeretében, különös tekintettel Aksdal említett tapasztalataira, azt kívántuk vizsgálni, hogy a kérdéses gyógyszer — ha adagolását a műtéttel egyidőben kezdjük — fejt-e ki hasonlóan kedvező hatást, mert pozitív eredmény birtokában esetleg eltekinthetnénk a dentitio difficilis complicata miatt operáltak felvételétől a fekvő-osztályra. Hogy vizsgálatainkat objektív módon végezhessük, a kérdéses gyógyszer gyártójától kapott drazsékat* az Egyetemi Gyógyszertár szétdörzsölte, az így nyert porból, valamint hasonló ízű és színű, de hatóanyagmentes keverékből adagolt porokat készített, melyeket A, ill. В betűvel jelölt. A porok adagolását végző gyógyszerészen kívül senki sem tudta, hogy melyik betű jelzi a hatékonynak feltételezett készítményt, melyik a placebót. így kettős vakpróbával ellenőriztük a készítmény hatását. A hatóanyagból az egyik betűvel jelzett porok adagonként 0,1 g-ot tartalmaztak.

Betegeinknek — ahogy soron következtek — az A vagy В betűvel jelölt porból a következő időrendben és adagolásban adtunk: A műtét napján

*A kísérleti anyagért köszönettel tartozunk a Geigy (Basel) Gyógyszergyárnak.