Fogorvosi szemle, 1964 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
NYELVRÁK ESETE 11 A száj üreg és a felső-tápcsatorna rákjai világszerte signifikánsan nagyobb százalékban fordulnak elő férfiakban mint nőkben. Kivételt képeznek ez alól a Skandináv országok, ahol a nők a férfiakkal csaknem azonos arányban betegszenek meg (nyelv, hypopharynx). Ennek okát kutatva Ahlbom már a harmincas években felhívta a figyelmet az úgynevezett sideropenia és a szájüregi rák közötti összefüggésre. Plummer és Vinson 1922-ben közölte az azóta róluk elnevezett tünetcsoportot, mely leginkább középkorú nőkben gyakori a Skandináv országokban. Jellemzője a microcyter anaemia, dysphagia, jellegzetes köröm-elváltozások, a szájüreg és nyelőcső-felsőharmad nyálkahártyájának elváltozása, és az esetek egy részében lép-magnagyobbodás. 1919-ben Kelly és Paterson már hasonló tünetcsoportot észlelt egymástól függetlenül, így ez Paterson— Kelly-syndroma néven is szerepel az irodalomban. Hazánkban legutóbb Lábas és Molnár közölt Plummer—Vinson syndromás eseteket. Ahlbom közlése nyomán szaporodtak a megfigyelések a Plummer— Vinson-syadroma és a szájüreg-felsőtápcsatorna rákjai közötti összefüggésről. Anélkül, hogy teljességre törekednénk, megemlítünk néhány megfigyelést erre vonatkozóan. Simpson 18 követett Plummer—Vinson-syndromás betegénél 10 esethen fejlődött ki később rák. Akerlund és Welin 25 hypopharynx-tumoros betegénél 68%-ban észlelt hosszú ideje fennálló dysphagiát. Jakobsson 126 nyelvrákos nőbetegéből 24% szenvedett Plummer—Vinsonsyndromában. Holmgren, Lindval és mások is a Plummer—Vinson-syndromát praecancerosus állapotnak tartják. Mindezt már Paterson és Kelly is gyanította. Legutóbb Wynder és munkatársai a stockholmi Rádiumhemmet nagy beteganyagán vizsgálva a kérdést egyöntetűleg arra a megállapításra jutottak, hogy nőkben a szájüreg és felső-tápcsatorna rákjai, valamint a Plummer— Vinson-syndroma között biztos az összefüggés, ezért a Plummer—Vinsonsyndromát feltétlenül praecancerosisnak kell tartani. A megbetegedés klinikai képe teljesen kifejlett esetekben igen jellemző, bár az is kétségtelen, hogy jelentős számban fordulnak elő subklinikus esetek, melyeknél a klasszikus vonások kevéssé ismerhetők fel. Típusos esetben a beteg középkorú, fogatlan nő, beszűkült szájnyílással. Ajkai keskenyek, a száj körül és a szájzugban fissurák láthatók, az arcbőr sima, vékony, a körmök töredezettek és homorúak. A nyelven a papillák elsimultak, rhagadok láthatók, a szájüregi nyálkahártya atrophiás. A betegek jelentős részénél dysphagia áll fenn. legtöbbször vashiányos microcyter anaemia található, bár ez utóbbi hiányozhat. Elvétve kraurosis is észlelhető és egyes betegek exeessiv menstruatios vérzésről panaszkodnak. A dysphagia a nyelőcső felső szakaszán, jellegzetes Röntgen-elváltozásokkal jár együtt (Kjellberg). Kórszövettanilag a nyálkahártya atrophiája mellett a basalis réteg fokozott mitotikus aktivitása és hyperkeratinisatio figyelhető meg. Suzman szerint a hám ezen elváltozásai nagymértékben emlékeztetnek kísérleti állatok carcinogének hatására létrejövő bőrelváltozásaira. Wynder és munkatársai a Rádiumhemmet nagy beteganyagán kimutatták, hogy a Plummer—Vinsonsyndroma kialakulásában a dohányzásnak és alkoholfogyasztásnak nincsen szerepe. Feltétlenül összefüggés található a syndroma kialakulása, az állati fehérjék és egyes vitaminok, főleg a C- és B-vitamincomplexus hiánya — tehát étkezési tényezők — között. Megfigyelt tény, hogy fokozott fehérje-, vitamin- és vasbevitel a Plummer—Vinson-syndromában javulást eredményezhet. A korai nyálkahártyaelváltozások gyógyulhatnak a kezelés hatására, talán a sejtlégzés javulása következtében. Hosszabb fennállás után a hámelváltozások azonban már irre versibilisek.
