Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

66

BALOGH KÁROLY DR.

nyálkahártyája már kevésbé érzékeny. Ez azt jelenti, hogy az említett területek jól vascularizáltak, és sűrűbbek a fájdalomreceptorok. Ezért érzéstelenítéskor már a tű beszúrását is tegyük fájdalmatlanná, főképpen a fokozottan érzékeny nyálkahártyafelületeket az ún. felületes érzéstelenítéssel (6—8%-os Pantoeainnal).

Elsősorban a fogakból kiinduló fájdalom az, amit az eddig ismert gyógyszerekkel csak nehezen tudtunk enyhíteni. Az odontogen fájdalmaknál ingervezetés szempontjából két lehetőséget különböztetünk meg : az egyik az ún. somatilius fájdalomérzés, amelyet a n. trigeminus rostjai közvetítenek. Az első neuron ganglionsejtjeit a ganglion Gasseri reprezentálja. A második neuron a nucleus tractus spinalis n. trigeminiben ered, és a lemniscus trigeminalison át továbbítja az ingereket a thalamusba; a harmadik neuron innen halad a corticalis sensoros központokhoz. E rostok a fájdalmon kívül más érzéskvalitásokat is közvetítenek (hő, taktilitás stb.). A másik lehetőséget a fájdalom ingervezetésében a fogbél és a fog környezete ereit kísérő Sympathikus rosthálózatnak afferens elemei képviselik.

A száj- és fogfájás órákon belül kialakítja a betegség tudatát, mert depreszsziót, étvágytalanságot, munkaképtelenséget okoz. Ehhez minden esetben csatlakozik a száj baktériumflórájának megváltozása és a száj öntisztulásának hiánya miatt a fog- és nyelvlepedék, ami szájbűzt okoz. Ennek további következménye a fokozottabb étvágycsökkenés és ízérzés hiánya (anoresia, anorexia, et agusia).

A fokozott érzékenység — somatikusan és psychikusan is — csökkent ellenállóképességet jelez, amit a kezelés folyamán hasznosíthatunk. Pl. a superlatívusokban panaszkodó intellektuel rosszabbul tűri a fájdalmat, mint a szűkszavú paraszt.

A fogfájást valóban megszünteti némelykor a fogorvosi várószobába érkezés, vagy a fogorvosi székbe ülés, esetleg a műszerek látása is. Ezt az orvos iránti bizalomnak vagy a segítség gyors reményének, néha pedig éppen a félelemérzésnek tulajdoníthatjuk. De mindezek a psychés tényezők kikapcsolódnak, ha a kezelés, pl. a fogfájás az afferens pályákat ismét megnyitja az érzékelés számára.

A tudat éberségét fokozza a fájdalom, amit helyesen állapít meg Horányi ; amihez kiegészítésképpen említem, hogy ez azt is jelenti, hogy a psychés ingerküszöb alacsony marad a kellemetlen emlékkép után. így pl. csak attól a fogorvostól fél a páciens, illetőleg csak az a páciens fél, akinek a fogorvos már fájdalmat okozott.

Klinikai megfigyeléseink szerint a kivérzett betegek fájdalomérzése csökken. A hypalgesia vizsgálataink szerint a következő tényezőkre vezethető vissza : 1. vérzékeny betegeink között több alkalommal igazoltuk a thrombocytopenia, vagy thrombocytopathia előfordulását. Ezekben az esetekben a fájdalomérzés csökkenése a fájdalomérzés keletkezésében szerepet játszó serotonintartalom csökkenésével magyarázható. 2. A kivérzettség állapotában változást tapasztaltunk a thrombocyák működésében, amennyiben azok agglutinációja fokozódott. Thrombocytopathiás betegek előkészítésében ACTH és Cortison adásával fokozni tudtuk a thrombocyták agglutinációját. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy kivérzett betegeknél fokozódik a mellékvesekéreg funkciója. A fokozott mellékvesekéreg-funkció következménye a káliumürülés emelkedése. A káliumnak Jendrassík és Vadadi szerint a fájdalominger kialakulásában, a tej savak mellett, a legfontosabb szerepe van.

3. Az általános tényezők mellett kivérzett betegekben a dehydratatio, a rossz szöveti vérellátás és a helyi histaminhatás csökkenése hypalgesiához vezet.