Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
ALSÓ BÖLCSESSÉGFOG 23 Impactionak ezzel szemben a fog beékelődését nevezzük két, áttörésének útjában álló kemény képlet közé. Ez a terminus technicus a latin impingo (-pegi, -pactus) igéből származik: rá verek, reáerőszakolok stb., éppen ezért helytelen a magyar szakirodalomban — tankönyvekben is — használt impactatio szó. A retentio és impactio között eszerint fogalmi különbség áll fenn. A retentio meghatározása a fentebbiek szerint egyértelmű; az impactio ezzel szemben egyéni megítélés alá esik. Áttörése közben minden fog (különböző szerkezetű) csontba ütközik, amely — éppen az áttörés érdekében — felszívódik. Nyilvánvalóan csak quantitativ, és nem qualitativ probléma, hogy az áttörni készülő fog útjából mennyi csont szívódhatik, ill. szívódik fel csakugyan. Jól látszik az éppen az alsó hölcseségfog példáján, amely áttörése közben nem ritkán a ramus mandibulae csontozatába ütközik és éppen ezért áttörése közben „megakad”. Hogy a sapiens csakugyan legyőzhetetlen csontakadályba ütközik s ezért akad-e meg, avagy egyéb — magában a fogban rejlő — ok folytán hagyja abba eruptív helyzetváltoztatását és ennek folytán marad el a ramus csontozatán a resorptio, — nem tudjuk. Mi csak azt látjuk, hogy a sapiens áttörése nem fejeződött be s a ramusnak az a része nem szívódott fel, amely a sapiens adott helyzetét a befejezett eruptiótól elválasztja. Rajtunk múlik, hogy ezt a leletet a fentebbi két mód közül melyiknek tulajdonítjuk. Maradó fogakon nem ritkán látunk kisebb-nagyobb kiterjedésű resorptiót pl. szabálytalan irányba növő szomszédos fog, növekedő daganat, cysta, granuloma stb. behatására; a gyakorlatból azonban azt is tudjuk, hogy a fog szövetei nehezebben esnek felszívódásnak áldozatul a csontnál. Ez a körülmény teszi lehetővé, hogy fogszabályozás során fogakat mozdítsunk el. Ha tehát a sapiens szabálytalan irányú áttörése közben pl. a második nagyőrlőbe ütközik, akkor az eruptio késedelmet szenvedhet, sőt a további eruptio el is maradhat. Ilyen esetben az impactio kórisméje objektiven megalapozottnak tűnik. A valóságban azonban nem tudjuk, hogy egyik vagy másik fog miért tér el addigi áttörési útjától, ha ilyen jellegű akadályba ütközik, vagy miért hagyja abba illetve folytatja az útba eső fogon resorptiót okozva az áttörést. Akárhogyan áll is a helyzet, az impactio a klinikumhan közhasználatú diagnózis és jól definiált fogalmat, pontosan körülírt leletet jelöl. A retentiónak nem kell szükségszerűen impaetióval társulnia, bár a retineált fog impaktált is lehet. Ugyanígy az impactio sem jár szükségszerűen a fog retentiójával együtt, bár az impaktált fog retineált is maradhat. Az alsó bölcseségfogon gyakran látjuk, hogy impactiója nem jár retentióval együtt: megnyílik a pericoronaris rés s a lágyrészek nem húzódnak vissza a koronáról. így a sapiens koronája körül kiterjedt tasak támad, amely a száj felől fertőződik. Ennek tovaterjedése a szomszédos szövetekbe váltja ki a dentitio difficilis complicata közismert kórképét. — Amíg a bölcsességfog retineált, azaz a fogat legalább az íny folytonossága fedi, addig a pericoronaris rés ilyen jellegű fertőzéssel szemben védett. A retineált bölcseségfog hosszú időn át nyugalmi állapotban maradhat, semmiféle panaszt nem okoz s véletlenül, mellékleletként kerül észlelésre — a mandibula szögletéről más okból készült röntgenogrammon. Minden más retineált foghoz hasonlóan azonban a retineált sapiens is okozhat panaszokat és különböző körfolyamatok, ill. -állapotok kiinduló pontja lehet. Hogy a nyugalmi állapotban levő retineált bölcseségfogat el kell-e távolítani, arra nézve nem egységes a szakirodalom és a fogorvosi gyakorlat álláspontja; teljesen egységes viszont abban a vonatkozás-
