Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
132 FERENCZY KÁROLY DR. hogy a felvételek helyesen indikáltak legyenek, tehát feleslegesen ne készüljenek. Az pedig már primitív sugárvédelmi szabály, hogy a filmet a szájban sohasem a röntgenező, hanem mindig a beteg vagy a kísérő személy tartsa. Annál, aki ezt megszokja, évek múlva ez nemcsak a filmettartó ujjon okozhat sugárártalmat, hanem egyéb káros következményei is lehetnek, mivel a röntgenező egész testét érheti szórt, sőt direkt sugárzás is. A védőfalas berendezés elengedhetetlenül szükséges azokon a röntgenosztályokon, ahol többen dolgoznak, vagy ha egyszemélyes is a rendelés, de a röntgenező többi fogorvosi rendelés számára is készíti a felvételeket. Ez utóbbi esetben a védőfal hiányában átmenetileg az is megfelel, ha a röntgenező az exponáláskor védökötényt visel (4. ábra). Ilyen védőkötényt a gonádvédőkötényekhez hasonlóan elkészíthetünk, mert az átvilágításhoz gyártottak nagyon súlyosak, viselésük álló és járó helyzetben nagyon kényelmetlen. A gonádvédőkötényektől, amelyeket a továbbiakban ismertetek, annyiban különböznek, hogy a vállpántokat nem alakítjuk ki, hanem a fej számára megfelelő kivágást készítünk. Egyszemélyes rendeléseken Koczlcás elegendő védekezésnek tartja, ha az exponáló a sugárforrástól 5 m távolságban áll. Mivel a gyári vezeték rövidebb, meg kell hosszabbítani. Exponáláskor mindig a direkt sugárzással ellenkező irányban álljunk. A betegek sugárvédelme Somatikus sugárvédelem A tubusban az ólomdiafragma mellett még egy alumíniumlemez is van. Vastagságának alsó határa 1 mm, de jobb, ha 2 mm vastag. Az alumínium kiszűri azokat a lágysugarakat, amelyek már a bőrben elnyelődnének, a képalkotásban részt sem vennének. Az alumíniumszűrő tehát csökkenti a bőr sugárterhelését. A nem-érzékeny fogfilmek expozíciós ideje felvételenként 2—4 másodperc, úgyhogy ilyen filmeket használva 12—14 felvételes röntgenstatus készítésénél különösen, ba még egyes felvételeket meg is kell ismételni, a beteget jelentős sugármennyiség terheli. Fogászati készülékeknél a dózis általában 1 mp alatt 1 r. Ez függ a készülék mA és kV teljesítményétől. Érzékeny filmeknél az expozíciós idő rövidebb, átlag 0,1—1 mp, következésképpen a statusdózis is lényegesen kevesebb. Éppen ezért érzékeny filmeket használva megfelelő hozzáértés esetén a betegeknél somatikus sugár - ártalom sem az egyes fogcsoportok, sem az összes fogak röntgenfelvételeinél nem keletkezhet. Bizonyos óvatosság ajánlatos azonban az extraoralis felvételeknél. Az állkapocs felvételeinél szükségtelen a tubust eltávolítani. A felvételhez csak a vizsgálandó terület nagyságához megfelelő diafragmát használunk. Ne legyen célunk a röntgenképet minden esetben a 13 x 18-as film egész területére kiterjeszteni és a felvételt diafragma nélkül készíteni, következésképpen feleslegesen nagyobbodik a besugárzott terület, a bőrterhelés és a szórt sugárzás. A Parma-féle közeli felvételeket az állkapocsízületekről tubus nélkül készítjük. A tubussal együtt azonban az alumíniumszűrőt és a diafragmát is eltávolítjuk. A tubus hosszával megkisebbített film-fókusztávolság miatt ezeknél a felvételeknél igen nagy a bőrterhelés. Ezért a tubus helyére az alumíniumszűrőt és a diafragmát (2,6 cm) visszahelyezzük, amiket alumíniumkupakkal vagy műanyagtokkal rögzíthetünk.
