Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
SUGÁRVÉDELEM 133 A felső állcsontról az alacsony kilovoltszám és a hosszú expozíciós idő miatt, fogászati készülékkel — sugárvédelmi szempontból — felvételeket nem készítünk. A távfelvételeknél a test nagy felületét, tehát a kritikus szöveteket, a csontvelőt, a gonádokat éri a sugárzás. Mivel ezek a felvételek főleg fiataloknál készülnek, indokolt ezeket csak feltétlen szükséges esetekben elkészíteni és ilyenkor az egész testre kiterjedő sugárvédelemről gondoskodni (teljes letakarás). A fogászati készülékek ezekhez a vizsgálatokhoz nem elég nagy teljesítményűek. Terhes nők fogfelvételeinél a cranio-caudalis irányú beállításoknál a magzatot direkt sugárzás érheti, amit egész test besugárzásának tekinthetünk. Pszichikai okokból is célszerűbb a gravidoknál, ha csak lehetséges, mellőzni a röntgenfelvételeket, de minden esetben szükséges biztosítani a kellő sugárvédelmet (védőkötény). Bizonyos óvatosság szükséges gyermekek felső, teljes áttekintő felvételeinél, mert a szemlencsét direkt sugárzás érheti. A szemlencse a bőrnél sugárérzékenyebb, de normális technika mellett a felvételek nem okozhatnak ártalmat (sugárkatarakta). Genetikai sugárvédelem Az élő szervezetet természetes és mesterséges ionizáló sugárzások érhetik. A természetes vagy háttérsugárzások a környezetből erednek, így a kozmikus sugárzásból, épületek, talaj radioaktív kisugárzásából, táplálékkal felvett radioaktív anyagokból. Ezekhez járulnak a mesterséges vagy civilizációs eredetű ionizáló sugárzások. A mesterséges sugárzások a múltban, úgyis mondhatjuk, hogy a klasszikus röntgenérában, teljesen medicinalis eredetűek, azaz a röntgenvizsgálatokkal kapcsolatosak voltak. A mai nukleáris sugárérában ezekhez még az atomerőművek létesítése, a nukleáris kísérletek, a radioaktív izotopok mindinkább fokozódó orvosi és ipari alkalmazása révén keletkező ionizáló sugárhatások is hozzájárulnak. Mindemellett az utóbbi években világszerte emelkedett a röntgenvizsgálatok száma. A lakosságnak tehát ma sokkal nagyobb részét érik az ionizáló sugárzások, mint a múltban, sőt a jövőben ez még fokozódni is fog, aminek az emberiség szempontjából káros genetikai következményei is lehetnek. Mai felfogás szerint az élő szövetekben az ionizáló sugárzások reakciói bizonyos dózisértékeken belül reverzibilisek lehetnek és a szövetek regenerálódhatnak. A csírasejtekben, a gonádokban a hatás azonban irreverzibilis, úgyhogy a legkisebb sugármennyiségnek, egyetlen röntgenkvantumnak is hatása lehet. Ez a hatás a kromoszómák génjeiben, az örökítő anyag főhordozóiban változásokat, mutatiókat okoz. A mutatiók átöröklődnek, de nem az egyén közvetlen leszármazottjaiban, hanem csak a későbbi generációkban, és esetleg csak több generáció után kerülnek felszínre és okoznak különböző fejlődési rendellenességeket, örökletes betegségeket és csökkentik az életképességet. Mindez azonban csak abban az esetben következik be, ha az egyik nemű mutált génje a másik nemű megfelelő mutált génjével találkozik, az átöröklés tehát recesszív jellegű. A jövő generáció tehát veszélyeztetve van. Teoretikusan tulajdonképpen az lenne a követelmény, hogy a genetikai sugárhehatásokat teljesen ki kellene küszöbölni. Ez természetesen nem lehetséges, hiszen a technika fejlődését nem lehet megállítani. De mindent el kell követni, hogy a genetikai sugárártalmakat, a gonádok sugárterhelését, a gonáddózist a minimumra csökkentsük, tehát ésszerű genetikai sugárprofilaxist biztosítsunk.
