Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1963-04-01 / 4. szám

118 BÉKY JÓZSEF DR. Az adatok az 1961. áprilisi állapotot rögzítik. A nyilvántartás állandó alakulásban van, a személyi állományban bekövetkező változások miatt. A változások átvezetése nem történhet nagyon gyorsan a követendő adminiszt­ratív út miatt. A rendelkezésre álló munkaerő sem volt elegendő, legalábbis az adatok kezdeti feldolgozásához. Ezek az okai annak, hogy a valóság és a nyilvántartás nem egyezett. Egyezés a valóság és a nyilvántartás között a későbbiekben sem várható. A legfontosabb adatokat 4 táblázatba foglaltam össze. Ezekhez jelenleg megjegyzéseket nem, csupán néhány magyarázatot szeretnék fűzni. Az 1. táblázatban szerepelnek mindazok akik kérték nyilvántartásba vételüket és fogászati képesítéssel rendelkeznek. Ezek száma 1764 volt. A fogszakorvosok közül 306 nem állott közületi fogászati alkalmazásban. A nyugdíjasok, illetve csak magánrendelésből élők száma 46. Az aktív fogá­szati alkalmazásban volt 1412 személy közül 1166 főfoglalkozásban, 246 pedig mellékfoglalkozásban teljesített szolgálatot. A 3. és 4. táblázatban már csak'az 1412 tényleges fogászati alkalmazásban levő személy adata szerepel. A 3. táblázatban Pécs kétszer olvasható. Ennek az a magyarázata, hogy Pécsen két fajta alkalmazás van. Az alkalmazottak egy része Pécs városának, másik része a pécsi járásnak (Pécs székhellyel) fogászati ellátásában működik közre. Az adatokhoz még csak annyit kívánok hozzáfűzni, hogy 1961. április óta kisebb változások történtek. Egyrészt munkába álltak a vizsgázott fogá­szok, másrészt a budapesti Fogászati Karon 1961. évben végzett fogorvosok. A szaporulat több, mint az időközben bekövetkezett csökkenés, úgyhogy a helyzet jelenleg valamivel jobb, mint 1961 áprilisában volt. Hozzászólás Tóth Károly dr. „Magyarország fogorvosi ellátottsága” c. közleményéhez A F. Sz. már ismételten foglalkozott hazánk fogorvosellátottságának kérdésével, legutóbb az 1962. 2. számban. Az orvosi nyilvántartás a kérdés vizsgálatához bizonyos segítséget jelenthet — amit magunk is igénybe vet­tünk —, mert lehetőséget nyújtott a Központi Stomatológiai Intézethez folya­matosan érkező jelentések egyes adataival való összevetésre. Sajnos a nyilván­tartás folyamatos ellenőrzése nem valósítható meg, az a megoldás viszont, hogy az egyes országos intézményekhez az őket érdeklő adatok külön is megküldendők legyenek, az adatszolgáltatókat erősen terhelné. így egyelőre meg kell elégednünk a munkahelyekre, orvos-számra és rendelési órákra vonat­kozó időszakos helyzetjelentéssel, melyet a megyék, illetve stomatológus főorvosok küldenek. Ezek azonban — a teljesítmény-jelentésekkel együtt — nem adnak ma még az ország ellátottságáról teljes képet. Annál inkább hasznos és figyelemreméltó minden adatgyűjtés, illetve azoknak olyan feldolgozása, mely a kérdést újabb és újabb oldalról világítja meg — miként ezt Tóth Károly dr. közelménye elénk tárja. A fogorvos-eloszlást feltüntető táblázatok adatainak mérlegelése azonban bizonyos meggondolást igényel (3. és 4. táblázat). A szerzőnek azt a módszerét, hogy a megyékből egyes városokat kiemelt, majd a megye-maradékot külön­­külön tette vizsgálat tárgyává, nem tartjuk helyesnek. Mindenekelőtt azt hibáztatjuk, hogy a városok kiválasztásának alapja nincs megadva: pl. megyei jogú, járási jogú városok, vagy megyei-járási székhelyek, vagy — leg-

Next

/
Thumbnails
Contents