Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-04-01 / 4. szám
HOZZÁSZÓLÁS 119 kínálkozóbb módon — a népesebb települések (10 000 vagy 20 000 népesség számon felüli városok, községek). Szerző kiemelése egyik szempontot sem követi, ötletszerűnek látszik, és a megyék urbanizációs fokával nincs párhuzamban. Községeket 10 000 népességszám alatt kiemel, városokat 20 000 népességszám felett bent hagy, de a közigazgatási jelleget sem követi következetesen. Más kérdés, hogy ilyen alapon történő elkülönítés is vajon milyen gyakorlatilag értékesíthető eredményhez vezet. Külön kimutatás nélkül is ismeretes, hogy a nagyobb települések fogorvos-sűrűsége (tehát viszonylagos fogorvosszáma) nagyobb, mint a szétszórt településeké. Ebből azonban önmagában még nem következik, hogy az ellátás mérve is ezzel arányos. Ugyanis a városok rendelőinek működési köre kiterjed a járásra, ül. járásokra is. A városi(kórház)rendelő elvben csak a városé, a megyei intézmény azonban éppúgy a megyéé, miként a járási rendelő járási hatáskörű, noha helyileg mind a három városban van. A közleményben említett példa — Pécs városa és a pécsi járás— nem izolált eset, hanem megyeszerte előfordul. A merev szétválasztás első tekintetre azt a benyomást keltheti, hogy pl. Pécs városa túl van dotálva, viszont a pécsi járás teljesen ellátatlan.1 Igaz, hogy a szocialista betegellátás egyik alapcélkitűzése az ellátás könnyű hozzáférhetősége, ami más szóval annyit jelent, hogy a rendelőket fokozatosan kisebb közigazgatási gócpontokra helyezzük, természetesen az ésszerűség és rentabilitás határán belül. Ennek jegyében igyekszünk minden járási központot megfelelő méretű rendelőintézettel ellátni, ami a fenti célt egyelőre kielégítően megközelítené. A kevésbé urbanizált megyéket jellemzi, hogy a gyéren előforduló ezres nagyságrendű településeken kívül nagy számban találunk néhány száz vagy még azon aluli népességszámú községeket, mint Baranya, Somogy, Vas és Zala megyékben, közepes mértékben Borsod, Győr, Nógrád, Szabolcs és Veszprém megyékben, míg a többiekben 1000-en aluli népességű településeket alig. Természetesen a községekben csupán elszórtan találunk fogászati rendeléseket (1—6 órás), melyeknek települése nem mindig a község nagysága, hanem helybeli adottságok szerint igazodott. Akad 6-órás rendelés 1000-nél kisebb népességszámú községben is. Ezeknek az izolált rendeléseknek tervszerűsítése a fentiek mellett másodrendű feladat, olyan értelemben, hogy a számszerű szaporítás és sávosítás mellett nem nagy szerepet játszik a települések sorrendje. Az elmondottak alapján tehát úgy tűnik, hogy a fogorvos-megoszlás arányosságát, illetve aránytalanságát akkor szemléltetjük reálisan, ha megyei, majd járási bontásban — de a városok kiemelése nélkül mutatjuk be. Legalábbis ez az első lépés a területi szemléltetésben. Viszont számolnunk kell azzal, hogy ha a járási jogú és velük nagyságrendileg megegyező városokat kiemeljük, ez a járások ellátottságának képét torzítja. Az elmondottakhoz kiegészítésképpen két táblázatot mellékelünk. Az első a megyék urbanizációs fokának és rendelési órákkal való ellátottságának áttekintését adja. A városokat nem emeltük ki, sőt a közigazgatásilag különálló megyei jogú várost is a megyéhez számítottuk. Hasonló eljárást követünk járási bontásban is a járási jogú városokra nézve. (Ezt bemutató táblázat közlése egy hozzászólás keretében túl sok helyet igényelne.) 1 Az ellátási terület megcsonkításával Tóth dr. kimutatásából kiderül, hogy a vidéki városok többségének ellátottsága fővárosi szinten mozog, sőt lényegesen jobbak is előfordulnak ! ?
