Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1962-03-01 / 3. szám

ARCHARMONIA

73

megszüntetjük, vagyis a nyálkahártyát egyenlőtlenül terhelő régi protézist olyan újabbal cseréljük ki, amely a rágónyomásterhelést ismét teherbíróképességének megfelelő arányos elosztásban közvetíti az ínyre és a nyálkahártyára.

Értekezésünkben több évtizedes összehasonlító klinikai vizsgálataink és gyakorlatunk alapján kialakult meggyőződésünket ismertettük, amely szerint:

1. a huzamos fogatlanság még a viszonylag fiatalabb korúak állcsontízületében is olyan irreparábilis anatómiai és funkciós változásokkal jár, amely idővel az arcmagasság fokozatos csökkenését és az állkapocs progrediáló progéniáját okozza ;

2. a fogsorok éjjeli viselésének mellőzése hosszabb idő múltán ugyanolyan következményekkel jár, mint a huzamos folyamatos fogatlanság ;

3. a protézis lemeze alatt kifejlődő, esetleges idült jellegű íny- és nyálkahártyagyulladás nincs összefüggésben a protézis éjjel-nappal történő viselésével, mert azt ritka kivételtől eltekintve majdnem mindig a nyálkahártya egyenlőtlen megterhelése okozza ;

4. a nyálkahártya gyakran ismétlődő vagy állandósult traumás eredetű gyulladásának az „éjjeli pihentetés”-e nem előzi meg az idő előtti nyálkahártya-atrófiát.

Fentiek figyelembevételével protézist viselő pácienseinket hozzásegítjük, hogy előnyös arckifejezésüket és eredeti arcalakulatukat késői, általános involuciójukig megőrizhessék és ezáltal a fogatlanság okozta csökkentértékűségük érzetétől megszabadulhassanak. Egyben a megismétlődő nyálkahártyagyulladásokat és azok várható következményeit is felszámoljuk és ezzel megteremtjük annak a lehetőségét, hogy a műfogsoroknak az adott viszonyokhoz mért maximális funkcióképessége az idők folyamán ne csökkenjen.

összefoglalás

Az emberi szervezetet alkotó, egymással a legszorosabb korrelációban levő szövetek, szervek vagy szervrendszerek egyikével sem történhetik olyan fiziológiás vagy patológiás változás, amely a többire bizonyos formatív változásokkal járó funkciós kihatást ne gyakorolna és megfordítva. E változások szoros kölcsönhatása jól megállapítható az arc alakulására döntő befolyású rágószervrendszer fejlődése és visszafejlődése közben történő anatómiai és funkciós vizsgálatok analízise alapján. Míg azonban a fejlődés szakában az elsődleges progresszív jellegű anatómiai változások involválják a funkciós változásokat, addig az involúció szakában az elsődleges funkciós változások vonják maguk után a regresszív jellegű anatómiai változásokat.

E tételből következik, hogy a jellegzetes, de a páciens életkorával inadekvát „öreg arc” kialakulásának oka a rágási funkció — fogatlanság következtében történt — tartós kiesése. Ugyanebből a tételből következik ennek ellenkezője is, hogy az általános involúció előtti részleges vagy teljes elfogatlanodás esetében az arc korai megöregedése megelőzhető és a kifejlett arc harmonikus összhatása huzamos ideig megtartható :

1. ha a hiányzó őrlőfogakat az utolsó okklúziós egység elvesztése után azonnal, tehát a megmaradt felső metszőfogak alveolo-dentális pro frakciójának kifejlődése előtt részleges protézissel pótolják és ezzel a fizikai harapásmagasság süllyedését megelőzik ;

2. ha a hiányzó felső elülső fogakat elvesztésük után azonnal rögzített híddal vagy legalábbis jól rögzíthető protézissel pótolják és ezzel a progénia kifejlődését megelőzik ;