Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-03-01 / 3. szám
72 SIMON BÉLA DR. Ez a tény arra a megismerésre vezetett, hogy a gyulladások keletkezésében egész kivételes esetektől eltekintve semmiféle szerepe nincsen sem a protézis fertőzöttségének, sem a protézis anyagának (allergia), hanem azt az esetek túlnyomó többségében a már eredetileg is helytelenül készített, vagy az idők folyamán változott szá j viszonyok következtében immár rosszul fekvő protézisek által közvetített egyenlőtlen nyálkahártyaterhelés okozza. Alátámasztotta ezt a felfogásunkat az a klinikai megfigyelésünk, hogy az ilyen gyulladások csak a legritkább esetben terjednek ki a protézis egész érintkező felületének megfelelő nyálkahártyára, sokkal gyakrabban annak csupán egy-egy körülírt területére. A nyálkahártyának a protézis által történő egyenetlen megterhelése különböző okokra vezethető vissza. Hiba történhetik már a protézis elkészítésekor, ha figyelmen kívül hagyják, hogy az íny és a nyálkahártya vastagsága és rezilienciája nemcsak egyénenként változó, hanem ugyanazon egyén állcsontjainak más és más területe felett is különböző. Ha tehát a protézis tervezése előtt ezt nem állapítják meg és a pozitív mintán azt figyelmen kívül hagyják (a megfelelő részleteket nem fóliázzák), a protézis egyenlőtlenül fogja a nyálkahártyát terhelni és a túlterhelt részleteken csakhamar kifejlődik az idült gyulladás (durvább hiba esetén a decubitus). De ha ettől az eredendő hibától el is tekintünk és feltételezzük, hogy új korában a protézis fel fék vő lemeze a nyálkahártyát mindenütt vastagságához és rezilienciájához mérten arányosan terhelte, ebből még nem következik, hogy ez korlátlan ideig így is marad. Bizonyos idő múltán az állcsontok atrofiája következtében megváltozik a protézis által terhelt nyálkahártya csontos bázisa és ezzel együtt a fedő nyálkahártya különböző részleteinek teherbíróképessége is. Az állcsontok atrofiája ugyanis nem egyenletes, hanem a növekedéshez hasonlóan lökésszerű, és az állcsontok egyes részleteit különböző sorrendben érinti. A csontos alap változása folytán tehát a nyálkahártyának a protézis útján közvetített és eredetileg kiegyensúlyozott megterhelése idővel egyenetlenné válik, miáltal egyes részletei a többihez viszonyítva fokozott terhelésnek vannak kitéve. A túlterhelt részletek traumás gyulladása csakhamar kifejlődik, a gyulladt nyálkahártya pedig könnyen fertőződik. A tapasztalat szerint az ilyen gyulladás pihentetésre sokszor egyéb gyógykezelés nélkül is gyorsan gyógyul, azonban az is tapasztalati tény, hogy a protézis újbóli használatba vétele után a gyulladás ismét kiújul. Ezzel szemben ha a nyálkahártya gyógyulása után a követelményeknek megfelelő új protézist kap a beteg, a száj viszonyok újabb jelentős változásáig a nyálkahártyagyulladás nem újul ki. Azoknak a fogorvosoknak tehát, akik a protézist viselők ínyén és nyálkahártyáján gyakran észlelhető idült gyulladásokat a protézis viselésével hozzák okozati összefüggésbe, ebben igazuk volt, csak abban nem, hogy általánosítottak és nem tettek különbséget a jól és rosszúl fekvő protézisek között. Ezért jutottak hamis nyomra, amikor e gyulladások okát a protézisek fertőzöttségében vagy allergiát kiváltó anyagában vélték megtalálni. A nyálkahártya sűrűn ismétlődő vagy állandósult traumás gyulladását többek közt azért is szanálni kell, mert az idült gyulladás a nyálkahártya idő előtti atrófiáját, elvékonvodását okozza, ami együtt jár a protézis kifogástalan funkciójához nélkülözhetetlen szívóhatás leromlásával. A protézisek lemeze alatti nyálkahártya gyakran ismétlődő vagy állandósult idült gyulladásának felszámolására tehát sem a protézis ismételt csírtalanítása, sem a nyálkahártya éjszakánkénti pihentetése nem alkalmas eljárás. Kiküszöbölése csak olyan módon érhető el, ha a kiváltó, ill. fenntartó okot
