Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
allcsontcysták 19 jedő formákban. Ernst és Freund a következő beosztást állították fel; egyes cysták, több cysta egy csontnak egy nagyobb szakaszában, cystaképződés két szomszédos csontban, az egész csontváz féloldali cystaképződése, az egész csontváz kétoldali cysta- képződése. A csontcystákról és óriássejtes daganatokról az esetek túlnyomó többségben — Hellner véleménye szerint — ma már megállapítható, hogy a csontnak egy helyi megbetegedése, mészanyagcsere zavarok nélkül. A betegség gyógyítható és fiatal korban nem fajul ostitis fibrosává. A pathogenesisben a vitatott traumás vagy mechanikus sérülés mellett feltételezhető egy konstitucionalis veleszületett csontváz kisebb-értékűség is. A következő séma alapján négy főcsoportot különböztet meg : 1. Egyedülálló jóindulatú óriássejtes daganatok, 2. fiatalkori csontcystaképződések, 3. a csontcystaképződés előrehaladó formái, 4. mész- és foszforanyagcsere zavaraival és a parathyreoidea daganataival járó ostitis fibrosa generalisata. Hellner vizsgálatai alapján az állcsont traumás cystáinak és a velük rokon megbetegedéseknek gyakori lokalizációját a 2., míg az életkorszerinti megoszlást a' 3. ábra szemlélteti. A 2. ábrán a fekete szín a főlokalizációt mutatja, de előfordulhat a vonalozott helyeken is. A 3. ábrán a szaggatott vonal a cysták, a fekete vonal az óriássejtes tumorok korszerinti megoszlását szemlélteti. Az ábráról leolvasható, hogy a cysták leggyakrabban a 20. életévig fordulnak elő, míg a jóindulatú óriássejtes tumorok jórészt a 20. és 30. életévek között. Ha most az állcsontok területére vonatkozólag vizsgáljuk a traumás csontcysták és a jóindulatú óriássejtes tumorok lokalizációját és kor szerinti megoszlását — az utóbbi évtized ide vonatkozó szakirodaimában -— (Blum, Schneider, Thoma stb.), — akkor a lokalizációt illetően egybehangzóan első helyen áll a mandibulának a szemfogtól az állkapocsszögletig, az angulus mandibulaeig terjedő része és a fölhágó ág. Kis különbséggel következik a szemfog és a középvonal közötti terület. Szövettani dispozición kívül az ütéses, döféses megrázkódtatásnak kétségtelenül a mandibula van különösen kitéve, és így ezeknek a cystáknak a külső sérelmi behatások következtében való keletkezése nagyon is meggyőzőnek látszik. A nemek szerinti megoszlás tekintetében feltűnő a férfi betegek túlnyomó többsége. A kor szerinti megoszlást illetően az állcsontterületi traumás csontcysták 75%-ban a 20. éven aluliaknál fordulnak elő, a maradék esetek megoszlanak a későbbi évtizedek között. Különösen ki kell emelnünk, hogy az esetek kétharmadát a 10—20 életév között figyelték meg, és így az állcsonti területen adódó kép azonosnak mutatkozik Hellnernek az egész csontvázrendszerre vonatkozó adataival. Ügy az állcsontokon előforduló traumás csontcystákra és óriássejtes daganatokra, mint a velük rokon csontmegbetegedésekre vonatkozó irodalom áttanulmányozásával megállapítható, hogy elsősorban a növekedés korszakában lének fel, s a 30. életéven túl előfordulások nem gyakori, mondhatnánk jelentéktelenül kicsi. Az óriássejtes daganatok osztályozása és csoportosítása tekintetében véleménykülönbségek álltak fenn és állnak fenn ma is. Albertini, Bloodgood, Geschickter, Copeland és mások a rendszerint jóindulatúnak is fölfogható óriássejtes daganatoknál igazi daganat természetet látnak, míg Konjetzny és Haslhofer ezeket mint regeneratív hiány és feleslegképződményt mutatják be, melyek a csontnak vagy a csontvelőnek bizonyos sérülése következtében fejlődhetik. Úgy sejtik, hogy a sérülés — hasonlóan mint a traumás csontcystáknál — vérzés által történhetik, mely traumás és mechanikus hatásokra vezethető vissza.
