Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
20 KÖRNER DR. ÉS IVANKIEVICZ DR. Hellner véleménye szerint az óriássejtes daganatoknak és a normális csontresorptiónak kapcsolatáról több adat tanúskodik. 1. Az osteoklastok föllépése szoros összefüggésben áll a véredények képződésével. 2. A normális csontképződéssel, helyenként ún. enchondralis csontosodási folyamatok is végbemennek. 3. Az ott fekvő orsósejtes mesenchymalis, embrionális kötőszövetnek többféle képessége van, hogy különböző módon reagáljon az ingerekre. Ismeretesek az óriássejtes daganatokban előforduló visszafejlődési és gyógyulási folyamatok is, ezért szövettani leleteik rendkívülien különfélék. Részben megfigyeltek vérzéses organizációkat, cystaképződéseket, nekrosisokat, osteoid- és csontképződéseket, s ezért egyet kell értenünk Hellnerrel, hogy az óriássejtes daganatoknál mindig csak meghatározott bizonyos stádiumról beszélhetünk és ezzel adva is vannak a traumás csontcystákhoz való szoros rokoni kapcsolatuk. Mielőtt saját megfigyeléseinket közölnénk, az irodalom mai álláspontja szerint még egyszer röviden összefoglaljuk a solitarius traumás csontcystáknak és az állcsontnak velük rokon megbetegedéseinek pathogenesisét. Haberer, Pommer, Haslhofer, Hellner és Herzog, valamint más szerzők alapvető vizsgálatai és közlései óta a csontcystáknál az üregképződés, vérkeringési zavarokra vezethető vissza, és amint erre rámutattunk, hogy vagy óriássejtes daganatokból, vagy önállóan minden előzmények nélkül fejlődnek. Tehát a jóindulatú óriássejtes daganatok és csontcysták keletkezésük és lényegük szerint szorosan összetartoznak. Közeli rokoni kapcsolataik alapján érthető, hogy keveredést mutató képek és átmeneti formák is előfordulhatnak. Speciálisan az állcsontterületre vonatkozólag szükségesnek tartjuk kihangsúlyozni, hogy többnyire egy külső erőművi hatást, traumát és az ezt követő velőüregekben történő vérzést tartják a cystaképződés kiváltó tényezőjéül. A vérzés gócának a szükségszerű, illetve elmaradó organizációja és az esetleg további posttraumás vérzések megindítják a beolvadási processust, amihez a külső csontburkolat, a compact állomány zártsága és sérthetetlenül maradt szilárdsága fontos előfeltétele az állcsontcysták keletkezésének és fejlődésének. A postraumás lefolyásra tehát döntők az anatómiai, esetleg a patho-anatomiai szövetviszonyok (a kapillárisok csökkentértékűsége, szövetfejlődési zavarok) és a mesenchymális szövetek reakciós képessége. A reakciós képességet és az életkort mint lényeges tényezőket kell figyelembe venni, mert ezek döntően befolyásolják, hogy csontcysta vagy óriássejtes granuloma keletkezik-e az állcsontban. Az állcsont anatómiai adottságai kedvezőek a csontcysták kialakulása szempontjából, mert relatíve vastag compacta szilárdan zárja be az ereket és a többi képleteket. A traumás állcsontcysták klinikai tünetei nem kifejezettek. Legfontosabb diagnostikai segédeszköz a röntgenfelvétel. Azonban az esetek jelentős százalékában a pontos diagnózis még röntgennel sem állapítható meg, ilyenkor a műtőorvos sem tudja, hogy cystát, óriássejtes daganatot, vagy mindkettő keveredéséből keletkezett tumort operál-e ? Ilyen esetben a pontos diagnosis csak a műtét után, a praeparatum szövettani földolgozása után állapítható meg. МанфредКернер — Денеш Иванкиевич: Данные к патогенезу и клинике кист челюсти травматологического происхождения и подобных заболеваний. Dr. М. Körner und Dr. D. Ivánkievicz: Beiträge zur Pathogenese und Klinik der solitären traumatischen Kiefercysten und änhlichen Erkrankungen.
