Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
10 BAKÁCS TIBOR DR. A 4-es ábrán, illetve metszeten, a leukoplakia lymphangioma felett képződött ki. A submucosában felületesen fekvő nyálmirigy, főleg, ha az gyulladásosán megnagyobbodott (pl. dohányzás következtében) szintén képes a borítóhám leukoplakiás elváltozását okozni, mint azt a 5-ös és 6-os ábrákon, illetve metszeteken láthatjuk. Az így leukoplákiássá vált hám, ill. annak sejtjei az összelőfordulási arány egy törpe hányadában rákosán elfajulnak, mint, ahogy azt a 7-es és 8-as ábra jól demonstrálja. 2. ábra 3. ábra A leukoplákiás hám egyik akanthotikus csapja már nem határolódik el élesen a submucosától, a borítóhám sejtjei ezen a szűk területen visszanyerték korlátlan szaporodó képességüket és megindítják támadásukat a szervezet ellen : invasio-szerűen megindulnak a mélyebb szövetrétegek felé. 5Az ártalmatlan leukoplákia itt ezen a darabján már elfajult, megjelenik a cc in situ. c) Az itt közölt szövettani metszetek tehát világosan megmutatják a folyamatot : azt, hogy a hám leukoplákiás elváltozását többnyire valamilyen előrement, a szájnyálkahártya sajátos szerkezetéből fakadó, submucosus folyamat váltja ki. 4. ábra 5. ábra A leukoplákia tehát nem önálló kórforma, hanem következményes elváltozás. A leukoplákiás hám alatt a submucosában, mint láttuk, többnyire meg is lehet találni a kiváltó okot: a syaloadenitis chr. proliferativa-t, vagy valamilyen kezdődő, jóindulatú daganatot (angiomát, lymphangiomát, fibromát stb.).
