Fogorvosi szemle, 1961 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1961-03-01 / 3. szám
SÜLYFÜRDÖZÉS 79 övezett súlyok, amelyek úgy vannak méretezve, hogy fajsúlyúk folytán előálló csekély súlyveszteségükkel súlyonként a vízben 6 kg húzóerőt fejtenek ki. A felakasztott súlyok száma szerint így 10—20—30 kg erő hat. 2. A vízbe merült emberi test súlya, mely a kis fajsúlyú övezőberendezéssel a víz felhajtóerejének következtében gyakorlatilag alig jön számításba, legfeljebb 0,5 kg-ot jelent. 3. A vízbe nem merült fej súlya, mely átlagosan 4—4,5 kg. Számítási egyszerűsítésből tekintsük a víz felett levő fej, valamint a vízbemártott övezet és test súlyát összesen 5 kg-nak. így a felakasztott súlyok száma szerint 15—35 kg erő szorítja a fejet a kalodára, hacsak fejénél fogva lóg azon a beteg, melyből 4,5 kg (a fej súlya) a nyújtás szempontjából haszontalan. A száraz Glisson függesztésnél az orthopédek sokszor ennél nagyobb terhelést javallnak. Modellkísérleten végzett méréseink szerint a kalodára ható erő kb. 1/3-a terheli a fogazatot, tehát 5—12 kg. Jó fogazató betegnél ez a terhelés jelentéktelen és hiányos fogazatnál, — feltéve, hogy a fogak nem mozognak, — sem káros. PL: ha az egész terhelést csupán egyetlen |alsó és felső középső metszőből álló fogpár viseli, Agapov szerint 20—50%-át, Morelli szerint pedig 30—80%-át teszi ki annak a nyomásnak, mely huzamosan alkalmazva fájdalmat vált ki a működő fogakban. Beteg paradontiumnál azonban ily fokú megterhelés is kóros reactiót válthat ki, mert egyrészt a paradontium szöveteinek ellenállása csökken, másrészt a fog mozgathatóságának következtében horisontalis erő is hathat. Mindezek figyelembevételével nyilvánvaló, hogyha a súlyfürdőzés az orvosi előírásoknak megfelelően folyik, vagyis 3—6 súly alkalmazása esetén a beteg egyáltalán nem, vagy részlegesen és rövid időre nehezedik a nyaki kalodára, két súllyal pedig csak óvatosan és megszakításokkal, a súlyfürdőkezelésből fogászati ártalom nem származhatik. Az orvosi előírás mellőzése, vagy vigyázatlanság azonban különösen fogágybetegségben szenvedők fogazatát túlterhelheti. A kérdés tisztázására 1959 nyarán 559 súlyfürdőző kórházi betegünk fogazatát megvizsgáltuk és státusát lejegyeztük. A betegeket figyelmeztettük, hogy mindennemű fogászati panaszukat jelentsék. 5 súlyfürdő után 201, 10 súlyfürdő után 50 beteg fogazatát újra megvizsgáltuk és az eredeti státussal egyeztettük. A kúra alatt a megfigyelt betegekből panasszal 9 jelentkezett. Ezek között hiánytalan fogazató nem volt, nyolcnak erősen hiányos, részben mozgó, rosszul tervezett hídpótlással ellátott fogsora volt, egy esetben keresztharapással. Közülük hatan a maxilla, a mandibula, sőt a musc. sternocleidomastoideus irányába kisugárzó, múló jellegű fájdalmat éreztek, kimutatható tárgyi elváltozás nélkül. Egy esetben az alsó protézis a szájnyálkahártyán decubitust okozott. Egyik betegünknél a bal alsó hatos fog hiányát a bal alsó 2. ábra. Súlyfürdőzés (sémás ábrázolás) A hónaljtámasz nincs igénybevéve, ezért a test és a súlyok a nyaki kalodát terhelik
