Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-02-01 / 2. szám
RÖGZÍTETT KÉSZÜLÉKEK 41 biztosít. A részleges foghiány pótlása itt egyértelmű a fogazat parodontózis terápiájával. Ezen terápiás eljárás eszközei a fogorvosi rögzített készülékek : koronák és hidak. A fogorvosi rögzített készülékek gyűjtőfogalma alá azokat a fémből, porcelánból, műanyagból vagy ezek kombinációjából előállított szerkezeteket soroljuk, amelyeket — mindig terápiás célból—-a fogak kemény szöveteire és a száj lágy képletei közé helyezünk. Véleményünk szerint ezek a készülékek nem protézisek. Feladatuk nem merül ki abban, hogy az elpusztított szerv helyén független izomerők hatására, a szerv funkcióit passzív módon elvégző szerkezetként működjenek. E készülékek a betegség által károsított szervet rekonstruálják, e készülék a kóros behatások által csökkentett szerv funkciókat, ismét teljes értékű funkciókká segítik. E készülékek — szerkesztésük mechanikai adottságainak megfelelően — a szerv aktív ténykedéseinek részesévé válnak. E készülékeket nem protéziseknek, hanem mechanoterápiás készülékeknek nevezzük. A rögzített készülékeket egységes mechanoterápiás rendszernek tekintjük, amelynek minden módozatát a fogazat bizonyos kóros állapotának megjavítása, megszüntetése, vagy megelőzése céljából alkalmazzuk. Az esztétikailag meg nem felelő forma vagy szín megjavítása a szervezet biológiai értékét növeli s mint ilyen, terápiás jellegű beavatkozásnak tekinthető. A rögzített készülékeket funkcionális szempontból két csoportra osztjuk. Az első csoportba soroljuk azokat a készülékformákat, amelyek egyes fogak kóros elváltozásait javítják vagy szüntetik meg. Ennek a rekonstruktív munkának terápiás jellege megkívánja, hogy a szervfunkciót biztosító összes feltételek figyelembe vétessenek (kontaktpontok, rágósíkmagasság, stb). A második csoportba azokat — amelyek több — azonos patológiás történés által károsított, de a terápiás cél szempontjából funkcionális összefüggésbe kerülő fog, vagy a teljes fogazat kóros elváltozásának gyógyítására, funkcionális zavarainak megszűntetésére szolgálnak. Egységes mechanoterápiás készülék-szemléletünk a jelenleg használatos elnevezések revizióját is szükségessé teszi. A „korona” és a „híd”-elnevezéseket megváltoztatandónak tartjuk. A korona és híd helytelenül alkalmazott hasonlatként váltak a fogorvoslásban közhasználatú szakkifejezésekké. A korona elnevezés anatómiai fogalom, a fog egy meghatározott, részének megjelölése. Erre az antómiailag pontosan definiált szervrészletre vagy szervrészletbe helyezett különböző nagyságú, formájú, alakú és mindig testidegen anyagból előállított szerkezetformát nevezi a fogorvosi nyelvhasználat azonos névvel, mint magát az anatómiai alakulatot. Koronát készítünk — mondjuk — holott csak a fogkoronára helyezünk el valamit. A nyelvészet szempontjából is kifogásolható az alap és a fedőtárgy azonos elnevezése és ez csak a fogkoronánál használatos. A lábra nem lábat, nem is bőrlábat, hanem cipőt készít a cipész és a lábbeli — kevéssé elterjedt kifejezés — is jelezni kívánja, hogy ugyan a lábbal van vonatkozásban, de nem maga a láb. A híd a közúti építkezés fogalmi köréből vett név. Itt a hasonlóság arra a részletfunkcióra vonatkozhat, hogy egymástól távollévő alakulatok között összeköttetést létesít, mint a közúti híd a két part között, de azért, hogy rajta közlekedni lehessen. Döntően jellemző feladata a közlekedés lehetővé tétele. A fogorvosi híd olyan szerkezet, amely a részleges foghiányt is megszünteti, de kóros elváltozások — a fogak lazulása, stb. ellen is védelmül szolgálhat. Az összeköttetés helyreállítása két vagy több fog között a készülék sajátossága, de nem az összekötés az elsődleges cél, az összekötés csak eszköz
