Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
TELJES FOGHIÁNY 23 A vertikális vágási típusnak a következő alaktani viszonyok felelnek meg : a) a frontfogak formája idősebb korban is olyan, mint áttörésük idejében volt, incizális élük nem kopott, csipkés. b) A premoláris és moláris fogak magas csücsküek. c) A túlharapás rendszerint nagyfokú. d) A szagittális és tranzverzális görbe kifejezett. e) A kondilusz-pálya meredek, 40—55° között változik. f) Az állkapocs laterális mozgásai ritkák és kicsinyek. g) Az állkapocs mozgató izmok automatikus működése inkább szimmetrikus, mint asszimmetrikus. h) Ha a beteg rendszeresen használ evőeszközt, akkor nem végez automatikus propulziós mozgást ; ha szeret harapni (almát, kenyeret), akkor ezen mozgás gyakoribb. i) Sok ember rágáson kívül ritmikus erőkifejtés alkalmával is végez automatikusan indirekt propulziós mozgást. A vízszintes rágó típus alak- és működésbeli viszonyai a következők : a) A frontfogak kopottak és okklúziós felszínnel rendelkeznek. b) A laterális fogak vízszintes vagy fordított okklúziós síkban fekszenek, kopottak. e) Túlharapás nincs. d) A szagittális görbe nem kifejezett, hiányzik, vagy fordított. e) A kondilusz-pálya közelebb áll a vízszintes síkhoz, 25° és 5° között van. f) Oldalmozgással végez nagyobb erőkifejtést. g) A mandibuláris mozgatóizmok főműködése inkább aszimmetrikus, mint szimmetrikus. h) Evés közben nem végez automatikus propulziós mozgást. i) Akaratlagosan, vagy foglalkozásával kapcsolatban végezhet automatikus, direkt propulziós mozgást. A vegyesrágású típus morfofiziológiai viszonyai az előbb felsorolt két csoport közötti állapotnak felelnek meg. Progénia esetében az okkluzió külön elbírálást igényel, mert ez a forma rendszerint vertikális rágású, ahol automatikus propulziós mozgás nincs, sőt inkább retropulziós tendencia észlelhető. A pterigoideus externusok szerepét a metszés aktív fázisa alatt a temporális izmok hátsó kötege tölti be. Ha a protézis okkluzális felszíne megfelel az izmok automatikus működésének, a beteg pillanatok alatt megszokja a protézist, természetesen csak akkor, ha a fogmű stabilitása megfelelő és nem okoz biológiai zavarokat. A régi beidegzett feltételes reflexeknek megfelelő protézis nem igényeli új feltételes reflexek kialakulását. Ellenkező esetben azonban a régiek helyébe új reflexeknek kell kialakulnia, amihez időre van szükség, s így az adaptáció csak lassan következik be. A funkcionális adaptáció tehát az izmok automatikus mozgásával van kapcsolatban. A teljes foghiányban szenvedő beteg megvizsgálása alkalmával ezen automatikus izomösszehúzódásokat kell a stomatológusnak felkutatnia. Felvetődik a kérdés, hogy miképpen lehet megállapítani, vagy legalább is megközelíteni az egyéni rágás típusát. A sok módszer közül gyakorlatilag eddig csak a következők váltak be : a) Az arcív metódus. b) Röntgenfelvétel. c) Az állkapocs rágás mozgásainak regisztrálása. d) A még meglevő vagy kihúzott fogak alakja segítségével vegyük sorra ezt a négy lehetőséget :
