Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
24 COSTA EUGEN DR. 1. Az arcívet szokásos módon használva megállapítjuk a kondiluszpálya meredekségét ; ha a kapott szög 40—55° között van, a beteg vertikális rágású, ha 40 és 25° között van, akkor vegyes rágású, ha 25 és 5° között van, akkor horizontális rágású. 2. Röntgenfelvétellel szintén megközelíthetjük a beteg rágási típusát. Laterális felvételt végzünk a mediális sagitális síkkal szigorúan párhuzamosan, 90°-ra állítva a röntgen sugarak irányát. Fontos, hogy a röntgenfilm széle a Camper, vagy a frankfurti síkkal legyen párhuzamos. A beteg arcára helyezett ólomkapocskák a keresett szög megállapításában segítségünkre lehetnek. Természetes, hogy tomográfiái vagy teleröntgennel végzett felvétel pontosabb adatokkal szolgál. 3. A rágási típust a legkönnyebben és aránylag a legtökéletesebben megállapítani az én általam elgondolt és készített műszerrel, az úgynevezett mastico gráf segítségével lehetséges. A műszer jelzőkészüléke három részből áll. Egy celluloid vagy más műanyagból készített fej abroncsból. A fej abroncshoz rögzített szárból, aminek hosszúságát csúsztatással szabályozni lehet. És végül egy rugalmasan működő irónból. Ezen jelzőkészülék egy akrilát lapocskára helyezett papírra a páciens rágó típusát lerajzolja. A készülék segítségével úgy a fogatlan mint a fogas egyének rágás típusát kb. 2 perc alatt meg lehet állapítani. Először a regisztráló papírt viselő akrilát lapocskát helyezzük merőlegesen a beteg állcsúcsa elé. Ezen lapocskát egy vízszintesen elhelyezett gumizsinór rögzíti a megfelelő helyen. Ezután a jelzőkészüléket helyezzük a páciens fejére, ügyelvén arra, hogy az irónt viselő szárat az arc középvonalán helyezzük el. A rugós szerkezet segítségével az irónt érintkezésbe hozzuk a regisztrálandó papír alsó közép részével. A páciens, fejét a fej támasztékra helyezve, nyugodtan ül. Ezután a beteg szájába helyezünk egy kis darabka nem teljesen száraz kenyeret és felszólítjuk, hogy egye meg. Páciensünk automatikus rágásokat végez, s az irón rajzolatokat formál a regisztráló papíron. Körülbelül 6—8 rágási mozgás után felszólítjuk, hogy álljon meg, s ne rágjon többé. Eltávolítjuk rögtön úgy a fejívet, mint a regisztráló lapocskát. A regisztráló papíroson látható rajzból leolvassuk a beteg rágási típusát. A rajzolatoknak három változata lehetséges : a) Az első lehetőség az, amikor a grafitcsúcs csak vertikális rajzolatot létesített, nagyon kis oldalkihajlással. Ez a rajzolat a nyeső rágási típust mutatja. b) A második lehetőség az, amikor a vertikális vonalak laterális vonalakkal vannak összekötve. Ez azt jelenti, hogy az egyén kiegyensúlyozott vegyes rágású. c) A harmadik lehetőség az, amikor vertikális vonalakat nem látunk, hanem csak horizontálisan úgy jobbra mint balra, ellapított elipszishez hasonló rajzolatokat. Ez azt jelenti, bogy az egyén őrlő rágású. A nyeső rágásúnak magas csücskű oldalfogakra van szüksége. A vegyes rágásúnak anatomikus fogakra, de valamennyire lekerekített csücskökkel. Az őrlő rágásúaknak pedig abráziós műfogak felelnek meg. 4. A szájban levő, vagy esetleg már kihúzott fogak szintén adatokat szolgáltathatnak 40 évet túlhaladott beteg esetében. A fogvizsgálatot frontfogakon, vagy laterális fogakon végezhetjük.
