Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

22 COSTA EUGEN DR. 1. A funkcionális tényező a tulajdonképpeni kezelési cél elérésére vonat­kozik. Működésbeli zavarokat kell megszüntetnünk, az eredeti normális műkö­dést kell helyreállítanunk a fogmű segítségével. Ez vonatkozik a rágás, a beszéd és a fiziognomia helyreállítására. 2. A fizikai tényező a műfogsorok stabilitását kell, hogy biztosítsa nyu­galmi helyzetben és a működés folyamán. 3. A biológiai tényezővel a műfogsorok viselése következtében keletkezett terhelések egyenletes, vagy szelektív elosztását igyekszünk elérni. Arra törek­szünk, hogy a különféle szövetek új sejt- és trabekuláris-csoportosulása a mű­­fogsorok viselését lehetővé tegyék. A teljes foghiányban szenvedő beteg vizsgálata alkalmával ezen három tényezővel kapcsolatban kell adatokat keresnünk, mert csak így válik lehetővé az egyéni protétikai kezelés. Ezen három tényező szoros kapcsolatban van egymással és bármelyik figyelmen kívül hagyása felborítja kezelésünk ered­ményét. Mindhárom tényező külön problémakört ölel fel, melyeknek helytelen értelmezése, vagy összezavarása a protétikai kezelés tökéletességét akadá­lyozza meg. A száj anatómiai képletei, azoknak különböző alakjai és működési for­mái csak a fiziológiai és biológiai tényezők megoldásához nyújtanak adatokat. Ezen két tényező biztosításának alapja az egyénileg változatos anatómiai képletek megvizsgálása után vett megfelelő lenyomat. Tehát az endobukkális vizsgálat csak a helyes lenyomat megválasztására nyújt segítséget. A funkcionális tényező problémájával kapcsolatban a fogatlan száj anatómiai képleteinek vizsgálata adatokat nem nyújt. A rágással, a beszéddel, valamint a fiziognó­­miai működéssel kapcsolatban csak a szájon kívüli vizsgálat nyújt adatokat. Az arckifejezés helyreállításával kapcsolatban szakirodalmunk gazdag az adatokban. A beszédhibában szenvedő betegekről részletes tanulmányokat találunk a szakirodalomban annak ellenére, hogy a teljes fogatlan beteg csak kivételesen szenved beszédhibában. Rendszerint a műfogsorok szájbahelye­­zése, tehát maga a protétikai kezelés okoz zavarokat a beszédben. Az egyéni rágási folyamat felkutatása nem kiaknázott terület és az ezzel kapcsolatos iro­dalom csak felületesen érinti a problémát. Hogy a rágási működés változatait megértsük, szükséges, hogy az anatómiai és működésbeli viszonyok kapcsola­tait különlegesen jól ismerjük. Minden anatómiai jellegzetesség a működés befolyása alatt keletkezik, viszont bizonyos alaktani forma a neki megfelelő működést biztosítja. Ha vala­hol alaktani változás áll elő, akkor a működés megváltozik, de a megváltozott működés az összes morfológiai képleteket megváltoztatja, ha azok nem voltak összhangban az új működéssel. így a különféle típusú rágások a neki legjobban megfelelő anatómiai képleteket biztosítják és bizonyos anatómiai formák a megfelelő egyéni rágómozgásokkal járnak. Ha földünk két és fél milliárd lakosát — annak ellenére, hogy minden egyén más és más — fajták szerint három nagy csoportba osztjuk, úgy a rágómozgások szempontjából is egy ilyen csoportosítás lehetséges az egyéni különbségek ellenére. a) Az egyik csoport, a vertikális —• nevezhetjük nyeső — rágásúak cso­portja, 5%-a az összesnek. b) A másik csoport, vízszintes vagy az őriő-rágásúak csoportja, kb. 30%-a az összesnek. c) A harmadik csoport a vegry&s-rágásuaké, melyek 65%-a az összesnek. Minden rágási típusnak megvan a maga alaktani feltétele. Ha ismerjük a működési típust, akkor ismerjük a neki megfelelő alaktant is és viszont az alaktanból következtethetünk a működésre.

Next

/
Thumbnails
Contents