Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-05-01 / 5. szám
14S G. PAYER ENDRE DR. A hévízi SZOT Szanatórium közleménye (Igazgató : Sziráky István dr.) Rheumás betegek fogai írta : G. PAYER ENDRE d r. A fogorvost — különösen a rheumatologussal együttműködő konziliárius fogorvost — gyakran állítják azon feladat elé, hogy a rheumás beteg fogazatát szanálja és a góc gyanúba került rossz fogait távolítsa el. A fogorvos ilyenkor szokás szerint rtg felvételeket készít és a periapicális elváltozást mutató fogakat rendszerint eltávolítja, esetleg betöm néhány szuvas fogat. Ezzel a fogorvosok kötelességüket teljeítettnek is vélik. A beavatkozásnak, mint tudjuk, legtöbbször semmi eredménye nincs. Aki rheumások fogkezelésével rendszeresen foglalkozik, hamar rájöhetett arra, hogy pl. nem minden granulomás fog okoz rheumás jelenségeket, akárcsak a legijesztőbb kinézésű „viharvert” tonsillák eltávolítása után is a rheumás panaszok továbbra is fennmaradhatnak. Itt említem meg, hogy Riccibone-naAt 20 évi megfigyelései szerint klinikailag a chron. tonsillitiseknek éppen a legjelentéktelenebb alakjai a leggyanúsabbak arra, hogy focust leplezzenek. A távolhatást okozó fogak (gócgyanús fogak) diagnosztizálására az irodalomban igen sok módszert közöltek ; azonban megnyugtató eredményt sem az antigen-diagnosztika, sem a lokális ingerlés, az aktív provokáció nem hozott. Új módszert és gyógykezelést jelentett a neuráltherápia ; lényege a Huneke által kidolgozott adagolása a novocainnak. A Ricker-féle relatiós pathológia megismerése ismét közelebb hozott bennünket az anaesthetikumok therápiás hatásának megismeréséhez. Eszerint a perifériákon lezajló jelenségek nerválisan irányítottak, nemcsak az idegrendszer, hanem az erek, a szövetnedvek és a szöveti ellátás változása révén. A normális szöveti állapothoz nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozottan beidegzett vérpálya és a szövetek közti normális viszony. A betegséget a physiológiás folyamatokkal ellentétes izgalmi jelenség indítja meg, amelyik primeren az idegrendszert érinti és következményesen alakul ki a vérellátási zavar a terminális pályákon. Végül is egy neurocirkulatorikus syndroma alakul ki, melyhez még társulnak az izületi kötőszövetekben előálló dystrophiák. Ezek szerint a granulomás fogak nem baktériumos szóródás következtében idéznek elő rheumás megbetegedéseket, ellentétben régebbi megállapításokkal. A rheumás betegségek folyamata feltételezhetőleg annak tulajdonítható, hogy a szervezetben a hibásan irányított szövetek hibás reactiókat váltanak ki. A neuráltherápia novocainos-coffein parenterális alkalmazásával diagnosztizál és gyógyít. Ezt a célt szolgálta az ismert Impletol (Bayer) és a jó bevált magyar Cofocain. Ez utóbbi 2 ccm ampullában 28,4 mg coffeint, 40 mg procain hydrochloricumot, 17 mg natr. chlor-t tartalmaz. (Itt megjegyezni kívánom, hogy az adrenalint, vagy egyéb vasoconstrictort tartalmazó fogászati érzéstelenítők, pl. Neonovoton, Corbocain, Xylocain stb. nem alkalmasak neurál therápiai célokra!) A novocainos-neuráltherápiához a felhasznált magyar gyártmányú Cofocain minden tekintetben megfelelő. Az adrenalin tartalmú fogászati ampulláktól eltérőleg soha sem volt alkalmam collapsushoz hasonló állapotot észlelni, sőt a coffein tartalom miatt inkább euphoriát előidéző hatást mutatkozott. Felhasználási módja a következő : a távolhatást okozó, illetve erre gyanús helyre (zavaró, vagy irritációs terület, focus) Cofocaint injiciálunk. Ha ez a fogazat területe, akkor a Cofocainból fél ccm-t adunk a gyanúba vett fogak apexének magasságába a szokásos legvékonyabb (18—20. sz.) tűvel
