Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-05-01 / 5. szám
ÁLLKAPOCSTÖRÉSEK 141 A Magyar Néphadsereg Egészségügyi szolgálatának közleménye Állkapocstörések konzervatív és műtéti kezelésével szerzett tapasztalatok írta : G Y E N E S VIUIOS dr„ TÓTH I S T V Á К dt„ SÁRKÁNY TIBOR d r. Az állkapocstörések kezelésében két irányzat alakult ki. Az egyik a konzervatív, melyet főleg a német szájsebészek képviselnek, a másik a sebészi irányzat, melynek az amerikai szájsebészek a propagálói (Thoma, stb.). Osztályunkon 1950-től 1958-ig 171 állkapocstörést láttunk el. Ennek alapján igyekeztünk megállapítani, hogy melyik irányzat a helyesebb. 1953-ig főleg a konzervatív eljárásokat alkalmaztuk. Az 1953. utáni években a műtéti megoldásokat részesítettük előnyben olyan esetekben is, amikor konzervatív eljárással is jó eredményt lehetett volna elérni, mert meg akartuk vizsgálni, hogy jelent-e előnyt a functióképesség gyorsabb helyreállítása szempontjából a törvégek műtéti egyesítése. A konzervatív eljárások lényege intraoralis sínek alkalmazása. A sínek egyik hátránya az, hogy a szájüreg igen nehezen tartható tisztán. Ennek elkerülésére alkalmaztuk osztályunkon az Ivy-féle hurkokat (1. ábra). Tapasz-1. ábra. Ivy hurok készítésének fázisai talatunk szerint az /««/-hurkok dislocatio nélküli vonalas töréseknél megfelelő rögzítést nyújtanak. Nagy dislocatiónál, nagyfokú occlusiós eltérésnél, többszörös vagy darabos törésnél ez a rögzítési forma nem elegendő, ilyen esetekben vagy a Stout—Obwegeser és Hauptmayer tovafutó drótkötéseket, vagy a Herényi—Bihari fogó segítségével készített síneket alkalmaztuk. A dentalis sínek tartósságának biztosítására jó eredménnyel alkalmaztuk a Schuchardt által ajánlott módszert, amely a felhelyezett sínek gyorsan kötő akriláttal való befedéséből áll. Egyes olyan esetekben, amikor csak egyszeres vonalas törés volt jelen, intraoralis rögzítést egyáltalán nem alkalmaztunk, hanem állsapkával és fejsapkával cranio-mandibularis extraoralis-rögzítést helyeztünk fel. Az amerikaiak az állcsonttöréseket általában véres úton reponálják, a törvégeket különféle megoldásokkal (drótvarrat, szögezés, fémlemezek és csavarok segítségével) rögzítik. Miután az állkapocstörések a közlekedési és üzemi balesetek számának emelkedésével egyre gyakoribbakká válnak, a műtéti therapia világszerte előtérbe került. A csonttörések kezelésében az orthopaed- és a traumatológiai sebészet mind gyakrabban használ osteosynthesis céljára a szervezetre közömbös anyagokat (fémek, műanyagok) jó eredménnyel. Ugyanez a fejlődés
