Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-05-01 / 5. szám
142 GYENES DR.—TÓTH DR.—SÁRKÁNY DR. figyelhető meg az állkapocssebészetben is. A modern állcsontsebészet a torvégek rögzítésére leggyakrabban drótvarratot, csontszögezést, és Kirschner drótos rögzítést alkalmaz. A legrégebbi eljárás a fentiek közül a drótvarrat. Alkalmazását az első világháború idején a nagyszámú sikertelen eset miatt abbahagyták. A sikertelenség oka kisebb részben fertőzésre, nagyobb részben a fém nem megfelelő voltára volt vissszavezethető. A varrat körüli gyulladás azért jött létre, mert a nagyrészt nyílt törésnek tekinthető állkapocstesttöréseknél a drót keresztül halad a fertőzött törésvonalon. Ehhez járulhat még azis, hogy csontvarrat alkalmazásakor hibás technikával meglehetősen nagy csontfelületről távolították el a csonthártyát és a lágyrészeket, ami sequesterképződéshez vezethet. A sikertelenség másik oka az volt, hogy a csontvarratokat fogászatilag nem képzett sebészek végezték, akik nem helyeztek súlyt a törvégek helyes occlusióban való rögzítésére (Dietrich). Az utolsó évtized egyik fontos felfedezése volt a krom-kobalt-molibden ötvözetnek és a tantál fémnek a sebészetben való alkalmazása. Ezeknek a fémeknek elektromos potenciálja olyan, hogy a szervezetbe beültetve szövetizgalmat nem váltanak ki, he-2. ábra. Drótvarrat alkalmazásának különböző formái lyükön véglegesen bennhagyhatok anélkül, hogy a csontokon vagy a lágyrészekben káros hatást fejtenének ki. Ez volt egyik főoka, hogy a második világháborúban olyan sikeresen alkalmazták a drótvarratokat. A másik főok az antibitikumok felfedezése és a sebészi utókezelésben való alkalmazása volt. A törvégek dróttal való rögzítése történhet drótvarrattal vagy circumferentiális drótkötéssel. A drótvarrat behelyezését végezhetjük intraoralis és extra oralis úton. Az előbbit nagyon kevesen alkalmazzák különleges indicatiók alapján (Bradley, Buck, Hildreth. Fodor, Béni). Az extraoralis úton végzett drótvarrat az általánosan elterjedt eljárás. A törvégek elhelyezkedésétől és formájától függően a drótvarratot végezhetjük subcorticalisan vagy transossealisan. A subcorticalis drótvarratot általában nem nagy dislocatióval járó vonalas töréseknél alkalmazzuk, a transossealis varratot pedig nagy dislocatióval járó darabos törések esetén részesítjük előnyben (2. ábra). A drótvarrat előnye az, hogy szemünk ellenőrzése mellett történik a törvégek helyes anatómiai helyzetbe való reponálása, legjobban elérhető a rögzítés, a műtét egyszerű, kevés sebészi gyakorlattal is elvégezhető. Hátránya az, hogy a betegnek kórházba kell feküdnie, műtéti beavatkozást jelent, heg