Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-05-01 / 5. szám
140 ÁLGYAYNÉ GYÖRGY IZABELLA DR. nek fel és mindig bekövetkezik a mély harapás recidivája. Ezért tartósan csak ott javíthatunk, ahol valódi mélyharapással van dolgunk. A mandibula nyugalmi helyzetében a fogsorok között fellépő távolság elég nagy ahoz, hogy a molaris megemelés nagyságát leszámítva, a 3 mm-es fiziológiás interartikulációs tér is megmaradjon. Az interartikulációs tér nagyságát a subnasale és gnathion közötti távolsággal mérjük centrális occlusióban, majd a mandibula nyugalmi helyzetében. A két távolság közötti különbség felel meg a térköz nagyságának (15. ábra). Mikor kell kezelnünk, mikor nem érdemes és mikor nem lehet kezelni a mélyharapást? Kezelnünk kell, ha a frontocclusio pathologikussá vált, ami azt jelenti, hogy gátolja a rágófunkciót, amennyiben őrlőmozgásoknál akadályozza a molaris őrlőgörbe mesiodistalis irányú kitéréseit. Ha a frontfogak paradentiumában káros elváltozások lépnek fel. Vagy túlterheltek a fogak a rájuk ható fokozott horizontalis irányú erők révén vagy nincsenek occlusióban s ilyenkor inaktivitásuk következtében betegszik meg parodontiumuk. Kezelnünk kell a mélyharapást, ha a metszők éle, extrem mélyharapásnál, sérti a szembenié vő fogak gingiváját. Kezelnünk kell még ízületi panaszoknál és esztétikai okokból is, ha csúnya a profil. Itt sokszor pszichikai momentumok játszanak szerepet s még akkor is kezelünk, ha tudjuk, hogy sikerünk csak átmeneti lesz. Ez főleg olyan mélyharapásoknál áll fenn, amelyek distalis fogsorzáródással együtt fordulnak elő (16. а, Ь, c ábrák). Nem érdemes kezelnünk, ha középfokú a mélyharapás, nem zavarja a rágást és a fogak becsiszolásával olyan artikulációt érünk el, hogy fogágymegbetegedéstől nem kell tartanunk. Nem lehet kezelni, legalább is sikeresen sohasem a pseudomélyharapást. Különösen akkor nem, ha a fogváltás befejezés után kezdjük a kezelést, a gyermek elmúlt már 12 éves. Ilyenkor a növekedés dinamizmusa, aminek segítségére számíthatnánk, az állcsontok területén már erősen csökkent. Ezenkívül csak orthodontiai kezeléssel nem lehet gyógyítani a mélyharapást, ha már beteg a parodontium. Ilyenkor a Sugár-féle systemás fogazat összecsiszolással javítunk a helyzeten. Kezeléssel tartós eredményt úgy sem érnénk el, sőt a molaris harapás megemelésével a fogágy kóros elváltozásai még fokozódnak. Irodalom Andersen—Häupl—Petrik : Funktionskieferorthopädie. Barth Verlag, München, 1958. -— Eschler : Fortschrit. Kieferorthop. 19.288/1958. — Hotz : Orthodontie in der täglichen Praxis. Med. Verlag, Berlin. 1955.—Robin: Eumorphie. A glossoptose. Semaine dentaire, Paris 1923. Альдьяинэ Изабелла Дьёрдь: Глубокий прикус. Dr. А. I. György: The deep overbite Dr. A. I. György: Der Tiejbiss
