Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám
124 KÖNYVISMERTETÉS A jogeltávolítás javallatai és ellenjavallatai tárgyalása során megállapítja, hogy az extractiónak abszolút ellenjavallata nincs, relatív ellenjavallatát (melyeket természetesen részletesen taglal) a beteg általános állapota és adott körülményei határozzák meg. A fogeltávolítás előkészítése e. fejezet a sterilizálással és a beteg gyógyszeres előkészítésével foglalkozik. Fecskendők sterilizálására 20—30 perces szódás destillált vízben való főzést javasol, fémműszerek sterilizálásakor pedig y2 % Na-nitrosumot is tesz a vízbe. A gyógyszeres előkészítést (Luminal, barbiturátok) minden gyermekpáciensnél és ideges felnőttnél szükségesnek tartja, gócfertőzés esetén pedig antipyreticum + 3—400 000 E Penicillinnel történő előkészítést javasol. Lokális anaesteziálioz 2%-os, regionálishoz 4%-os novocain oldatot, bázis narkotikumnak Benarcos nevű preparátumot (dihydrosykoein, scopolamin és ephedrin), Evipan-Natriumot (Narcamon), Penthotalt, inhalációs anaestéziához Narcogént (indikátorral kékre színesített, stabilizált trikloretilén) ajánl. A könyv legrészletesebben kidolgozott fejezetei az egyes fogak eltávolítását, majd a gyökéreltávolítást ismertetik. A sebgyógyulást, a fogeltávolítás szövődményeinek és a komplikált fogeltávolítások lehetőségeinek felsorolásával zárul a monográfia, melyhez függelékként indikációs táblázattal kiegészített igen részletes vény gyűjtemény is tartozik. Péter Viktor dr. R. Jeanneret : 40 Fragen und Andworten zur Einführung der kollektiven Fluorprophylaxe der Zahnkaries. P. Haupt, Bern, 1958. Ára SFr. (j,50. Jeanneret professzor eme könyvecskéjében a közületeket, egészségügyi és iskolai hatóságokat, a vízügyi szakembereket, a szülőket, valamint az orvostársadalmat kívánja az ivóvíz művi fluorozásának kérdésében szakszerűen felvilágosítani. Polgári demokratikus társadalomban t.i. ezeknek a kezében van a döntés afelől, hogy fluorozzák-e az ivóvizet a fogszú elleni védekezés céljából, vagy sem. így döntően fontos, hogy az érdekeltek ebben a kérdésben szakszerű felvilágosítást nyerjenek. E felvilágosításnak annál nagyobb fontosságot kell tulajdonítani, mert az ivóvíz művi fluorozásának ellenzői a legkülönbözőbb érveket vetik vitába (így az ellenzők előszeretettel „kommunista összeesküvésnek” nevezik az ivóvíz művi fluorozását — 23. kérdés —, mellyel a nyugati országok lakosságát akarják „megmérgezni”). Jeanneret а 40 kérdéssel kapcsolatban mindazt ismerteti, amit a fogszú elleni kollektív védekezés eddig egyetlen bevált módjáról tudunk ; ezen ismeretanyagot kellően és kritikus szemmel értékelve egyértelműen az ivóvíz fluorral történő komplettálása mellett foglal állást. Szellemesen oldja meg azt a problémát, hogy könyve igen különböző műveltségi fokon állókhoz szól. Az első részben a 40 kérdésre pontos, közérthető feleletet ad, míg a második részben gondosan összeállítja az irodalomnak azokat az adatait, melyek az egyes kérdésekre adott válaszát indokolják. A könyv második része tehát a szakemberhez, elsősorban az orvostársadalomhoz szól. Alig 63 oldal terjedelemben alaposabban és gondosabban nem lehetne ezt a jelenleg az érdeklődés homlokterében álló kérdéskomplexust áttekinteni. Igen kívánatos volna, hogy Jeanneret könyvét azok a honi hatóságok is ismerjék, melyek e kérdéskomplexussal kapcsolatban hazánkban dönteni hivatottak (közel két éve vár használatra az ivóvíz művi fluorozására szolgáló keverőkészülék, melyet kemény devizákért importáltunk, s több mint két éve befejeződtek a szükségesnek vélt előzetes vizsgálatok a művi fluorozásra kijelölt városokban). Adler Péter dr. St. Krompecher : Die Grundlagen der Eierschalenthcrapie. G. Fischer, Jena, 1958. Krompecher theoretikus és klinikus munkatársaival együtt évek óta intenzíven foglalkozik a tojáshéj rachitis ellenes hatásával. Eme 83 oldalas, igen szép kiállítású monográfiában összefoglalóan számol be az eddig elért eredményekről, melyek szerint a porított tyúktojáshéj — különösen a sötét színű tojáshéj — védő hatást fejt ki az angolkórral szemben. A tojáshéj Ca-n és P-n kívül számos olyan nyomelemet tartalmaz, melyek a csontban és fogszövetekben egyaránt kimutathatók ; jó néhányat első ízben e kutatások során sikerült kimutatni. A tojáshéj kedvezően befolyásolja a csontosodást, a fogfejlődést ; kedvező hatást fejt ki az erythropoesisre is, amit szerző a csont és csontvelő egységével magyaráz,; ép, jól fejlett csonthoz funkcióképes haematopoeticus vörös csontvelő tartozik. A tyúktojás héja therápiás alkalmazásra igénybevehető, káros mellékhatásoktól mentes ; sterilitása egyszerű eszközökkel biztosítható anélkül, hogy hatékonyságából veszítene. Krompecher és munkatársainak eddigi eredményei alapján érdemesnek látszik azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a tojáshéjnak van-e a fogszúval szemben védő hatása. Adler Péter dr.
