Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám
A SEBÉSZETI GERI ATRI A 119 KÜLFÖLDI KÖZLEMÉNY A sebészeti geriatria haladásáról* írta : Prof. Dr. Dr. li. с. ЛЛГ О L F G. ROSENTHAL (Berlin u. Thallwitz) Annak ellenére, hogy borzalmas világháborúk tizedelték meg az emberiséget, és az áldozatoknak a száma hatalmasnak tűnik, tudomásul kell vennünk azt a meglepő tényt, hogy minden népnél a lakosság száma az elmúlt 50 év folyamán majdnem megkétszereződött. Ez kétségkívül visszavezethető az orvosok részéről kezdeményezett és az egészségügyi hatóságok által megvalósított jobb életkörülményekre. Az eredményes harcra, melyet a puerperalis, csecsemő- és gyermekhalálozás ellen vívtak, a népeket pusztító járványok ellen, mint a pestis, kolera, himlő, tífusz, dizentéria, malária, kiütéses tífusz stb. A kemoterapeuticumok bevezetésével sikerült a tbc terjedésének, és sok más fertőző betegségnek gátat vetni. A sebészet minden területére kiterjedő haladás is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek élet- és munkaképességét sikerült megtartani. Számos statisztikai adat áll rendelkezésre, mely szerint minden nemzetnél az idősebbek száma megnövekedett ; tehát az élet meghosszabbodásában, a makrobitikában, nem kételkedhetünk. Ezt az eredményt kielégítőnek találjuk és megelégedést vált ki bennünk, de ugyanakkor meggondolás tárgyává kell tenni az emberiség elöregedését, hiperbiotikáját. Kétségkívül az ezzel kapcsolatos aggodalom jogos, mert amíg mi az életkor meghosszabbításával kortársaink naptári korát növeljük, nem hosszabbítjuk meg biológiai korát, amennyiben öregeink vitalitása hiányzik. Ebben az esetben a gondozásra szorulók számának növekedése hatalmas megterhelést jelentene a fiatalabb, munkaképes generáció számára. Hogy képet adhassak az idősebb egyének tömegéről, mely az egyes államokban az idők folyamán felszaporodott, pár számot közlök az amerikai társadalomból, P. W. Vinton közleményére hivatkozva. A fenti szerző megállapítja, hogy 1900 óta nemcsak a 35 éven felüli egyének százalékos aránya növekedett meg különösen, hanem a lakosság 65 éven felüli korosztálya 1950-ig megnégyszereződött. Ezalatt az idő alatt ezen korcsoporthoz tartozó egyének száma 3 millióról 12,5 millióra növekedett. Ez a szám jelenleg a lakosság 8,1%-át teszi ki, ami előreláthatólag 1957-ig 11—12%ra növekszik. Megemlítjük, hogy a fenti amerikai szerző arra a következtetésre jutott a fenti adatok alapján, hogy az amerikai fogorvosok, a protetika terén igen kiterjedt munkaterülethez jutottak és ezért az észak-karolinai egyetemen kiterjedt továbbképző kurzusokat tartanak kellő számú fogorvos kiképzéséhez, melyek a geriodontologia területén megfelelő szakismeretekkel rendelkeznek. A 70 éves és ennél idősebb betegek számának a szaporodása a sebészetben is megfigyelhető. Habár sebészeti vonatkozásban az alap helyzet az előzőkhöz képest nem változott, amennyiben az öregedés következtében fellépő szövetelhasználódást, és a szervek működésének csökkenését számításba véve gondolunk a beteg csökkent igénybevehetőségre is, mellyel kapcsolatban az utóbbi időben kedvező fordulat állott be. A műthetőség határa a makrobiotika növekedésével a beteg javára tolódott el. Betegeink közül számosán, kiknél műtéti beavatkozás jött számításba, testileg és szellemileg is jó erőben maradtak. Azonkívül a sebészet fejlődésével a műtevés a korábbiakkal szemben sokkal veszélytelenebbé vált, és a betegek gondos kiválogatásával sokkal Előadás az 1958. évi Fogorvosi Nagygyűlésen.
