Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2-3. szám
84 KEMÉNY DR.—REHÁK DR. Megfigyeléseink szerint a fejecsek pozíciója biostatikus centrális occlusió esetén mind az állkapocs nyugalmi, mind pedig a fogsorok központi záródásakor változatlan marad. A fejecsek térbeli pozíciója tehát a szájnyitás bizonyos fokáig független az állkapocs térbeli helyzetétől. Csupán erősebb szájnyitáskor végeznek a fejecsek a tuberculum articularen baladómozgást is. Az elmondottak alapján tehát a centrális nyitómozgás jellemzői a következők : 1. Az ízületi fejecsek hátsó, de nem a leghátsóbb helyzetben tiszta forgómozgást végeznek ; 2. az állkapocs ilyenkor enyhén hátra és lefelé mozog, tehát a gnathion is ebben az irányban mozdul el. Az állkapocs zárásakor a fejecsek normális pozícióba kerülnek, mihelyt a mandibula fiziológiás nyugalmi helyzetét elérte. A condylusok ezt követően megtartják ezen helyzetüket és csupán tiszta forgómozgást végeznek még, miközben létrejön a fogak intércuspidatiós érintkezése. Ebben a fázisban az állkapocs enyhén előre és felfelé mozog, vagyis a gnathion is egy kissé ebben az irányban tér ki. A normális zárómozgás anatómiailag korrekt occlusió esetén lehetővé teszi, hogy a felső és alsó fogsor fogainak propulsiós és retropulsiós facettái mindenütt zökkenő nélkül szorosan egymásba illeszkedjenek, hasonlóképpen a jól olajozott fogaskerék fogaihoz. Az állkapocs abnormális zárómozgását a következő tünetek jellemzik : 1. A zárómozgás folyamán a condylusok hátrafelé, felfelé, oldalt vagy előre kitérnek, azaz nem végeznek tiszta forgómozgást ; 2. a mandibula lökésszerűen szintén hátrafelé, felfelé, oldalt vagy előre mozog, miáltal a gnathion hasonló irányokban tér ki. Mindez a propulsiós és retropulsiós facetták egyenlőtlen és insufficiens egymásba illeszkedéséhez vezet, amit funkcionális malocclusiónak vagy traumás occlusiónak is nevezünk. Az abnormális zárási pálya felismerése végett felszólítjuk a beteget, hogy lassan csukja be a száját és óvatosan hozza érintkezésbe fogsorait. Ha idő előtti érintkezés, illetve traumás occlusio, esetleg az ízületi fejecsek kényszerhelyzete áll fenn, akkor rendszerint a megfelelő oldalon a fogak találkozását előbb lehet hallani, mint a másik oldalon, sőt többnyire a páciens is jelezni tudja, melyik oldalon és mely fogai érintkeztek előbb. Laterális kényszerharapás esetén az állkapocs oldal irányú kitérését szemmel láthatóan is jól észlelhetjük. A prematur érintkezést tapintással is megállapíthatjuk, úgy, hogy a gyanúba vett fog buccalis felületére vagy fogmedernyúlványának vestibularis felszínére helyezzük mutatóujjunkat. Idő előtti érintkezés esetén, súlyosabb esetben a fog lökésszerű elmozdulását érezhetjük. Itt kell megemlítenünk, hogy a legkedvezőtlenebb az ízületi fejecsek hátsó és oldalsó kényszerhelyzete. Ilyen kényszerhelyzetek csupán természetes fogaknál jöhetnek létre, ha traumás occlusio az állkapcsot zárómozgáskor normális helyzetéből kilendíti. Ilyenkor a condylus és a discus együttműködése megszűnik. A discust a m. pterygoideus externus felső feje visszatartja, miáltal nem képes a fejecs abnormális hátra és oldalra irányuló elmozdulásait követni. A discus tehát úgyszólván beszorul a fejecs abnormális mozgási pályájába, s ezáltal fokozott nyomás alá kerül, ami ízületi ropogáshoz és néha arthritis deformanshoz hasonló ízületi elváltozásokhoz vezethet. Minthogy a fejecsek záróharapáskor elfoglalt pozíciója az állkapocs helyzetének függvénye, előfordulhat, hogy a normális helyzetükből kimozdított condylusok nyomást gyakorolnak a n. auriculo-temporalisra, ami temporalis és facialis neuralgiákat okozhat. A m. pterygoideus externus alsó fejének rostjai fokozottan elei-
