Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1958-02-01 / 2-3. szám

rágóképesség

75

A rágóképesség megállapítása foghiányok esetén

írta: SÄEKÄNY TIBOR dr.

A rágóképesség fokának megállapítása nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is nagy jelentőségű. A szociális betegellátás kapcsán elsősorban azokat kell fogpótlásban részesítenünk, akiknél a rágóképesség százalékos csökkenése nagyobb fokú, ezért látszik szükségesnek valami olyan gyakorlati módszernek a keresése, amelynek segítségével a rágóképesség, illetve a rágóképességcsökkenés fokát %-ban ki tudjuk fejezni.

A rágóképesség sok tényezőtől függ. Befolyással van rá a fogazat és az állcsontok anatómiai épsége, az állkapocsízület funkcionális állapota, a rágóizmok működése és a parodoncium továbbá az egyén psychosomaticus állapota. A rágóképesség csökkenését jelentőség és gyakoriság tekintetében elsősorban mégis a fogak elvesztése okozza.

A rágóképesség fokának megállapítására laboratóriumi és klinikai módszereket alkalmaznak. Laboratóriumi módszerek közé tartoznak a különféle rágási próbák (Gelman, Rubinov) vagy a rágási görbe felvétele (Rubinov féle masztikáciográfia). A laboratóriumi eljárások a gyakorlat számára túlságosan bonyolultak, ezért nem is terjedt el használatuk.

A klinikai módszerek közé tartozik Szántó György módszere is, melyet 1950-ben ismertetett „Foghíjasság — rágóképességcsökkenés“ című cikkében. Rámutatott, hogy a felső és alsó állkapocsban az egymásnak megfelelő fogak mesiodistális irányban eltolódottak egymáshoz képest. így minden fog nemcsak a maga ellenlábasával, hanem még egy másik foggal is érintkezik. A három fog occlusiós egységet alkot egymással (Lenhossék M.) Szántó György szerint a három találkozó fog élettani egységet ún. rágóegységet alkot. Szántó Gy. szerint a rágásban legnagyobb szerepe a kis- és nagyőrlőknek van. A 4, 5, 6, 7, fogak mindkét oldalon 6—6, összesen 12 rágóegységet alkotnak. Szántó Gy. a rágóképesség fokát abból ítéli meg, hogy hány rágóegység található a fogazatban. Szántó György módszere sem terjedt el, amit annak kell tulajdonítanunk, hogy a gyakorlat számára nem elég egyszerű.

A klinikai módszerek közül a Szovjetunióban kiterjedten használják N. I. Agapov módszerét. Agapov az egyes fogak rágási értékét %-ban fejezi ki. A teljes fogazat a bölcsességfogak nélkül 100%-os rágóképességet jelent. Az egyes fogak %-os értékét Agapov a következő formulában tüntette fel :

5

e

4

4

3

1

2 1 2

1

3

4

4

6

5

8

7

e

5

4

3

2

1 1

2

3

4

5

6

7

8

8

7

6

5

4

3

2

1 1

2

3

4

5

6

7

"8

5

e

4

4

3

1

2 2

1

3

4

4

6

5

A rágóképesség megállapításánál csak a meglevő antagonista fogpárokat veszi számításba. Ha pl. csak a 6| fog hiányzik, a meglevő 6| fogat is hiányzónak tekinti. A rágóképesség ebben az esetben 88%, a rágóképességcsökkenés 12%.

Agapov értékelésénél eltekint attól, hogy minden fognak két antagonistája van, csak az azonos sorszámú fogat tekinti antagonistának. Ez nem hátránya, hanem előnye Agapov módszerének, mert egyszerűbbé teszi a rágóképesség kiszámítását. Ez az egyszerűsítés lényeges eltérést nem is okoz, mert pl. a felső 6. fog érintkezik ugyan az alsó 6. és 7. foggal, de egyiknek sem a teljes rágófelszínével, ha ezt a körülményt is figyelembe vennénk a rágási érték kiszámításánál az eredmény nem különbözne lényegesen. Agapov