Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1958-02-01 / 2-3. szám

48

HOLLÓSI KATALIN DR.

észlelt ritka loealisátiójú, palatumon elhelyezkedő h. 1. 1. képződését inkább a glandularis elmélet alapján magyaráznánk. Megemlítendő, hogy Kaspar és Terres 3 mély kiindulású, hátsó garatfalra, illetve szájpadtájra terjedő parotistumorról számolnak he.

Pathogenesis

A b. 1. l.-k kórszármazástani változatossága megközelíti a histogenesis elméleteinek számát ; a szerzők tábora két főbb elképzelés között oszlik meg : gyulladásos és daganatos eredet.

1. Godwin, Leonardelli, Lorimer stb. jobbára megegyeznek abban, hogy a szájüreg és esetleg a pharynx idült, mérsékeltfokú gyulladásai váltják ki a nyálmirigyek lymphoid telepeinek progressiv hyperplasiáját, melyet általában követ a hámelemek involutiója, metaplasiája stb. ; végeredményben a folyamat tumorszerű duzzanathoz vezet. Megemlítendő, hogy Morgan és Castleman 60 lobos kontroll esetében sem a parotisban, sem a submaxillaris mirigyben nem mutatkoztak adenomaszerű solid hámkötegek —epi-myoepithelialis szigetek — csak ductusrészletek. Banális szájüregi fertőzések, tonsillitis, jód- és ólomstomatitis, lues (Thorna) tbc. (Collins), sarcoidosis (Longcope és Pierson) kiválthatják a nyálmirigyekben a b. 1. l.-ra jellemző szöveti structurák kialakulását. 3. esetünkben a serologiailag positiv lues kimutatható, 6. esetünkben régen lezajlott luest említ az anamnesis. Az 1. esetben a parotisdaganat fellépését évekig tartó pharyngitis előzte meg.

2. A lobkeltő tényezők idült irritatio folytán praeblastomás állapotot teremthetnek, így az általános daganatgenesis ismert okai (csíratévedés, carcinogén anyagok, mechanicus hatások stb.) közé is sorolhatók.

A viruseredetű leukaemiák és parotistumorok érdekes összefüggéséről számolnak be Gross, Dulaney, továbbá Law és mtsai állatkísérletei : spontán leukaemiás hajlamú egértörzsek szöveteinek sejtmentes szürletével parotistumort sikerült létrehozni nem-leukaemiás hajlamú egerekben, ha azokat néhány órás újszülöttkorban inoculálták. A parotistumorhoz néha leukaemia is társult ; a parotistumorok egy részében lymphoidsejtes infill ratio és a nyálmirigyek carcinomás burjánzása volt megfigyelhető.

Újabban mind több klinikai és morphologiai megfigyelés bizonyítja, hogy hormonalis hatások mennyire jelentősek a nyálmirigyek szerkezeti és működésbeli megváltozásának kiváltásában. A hormonérzékenység hypertrophiában, hyperplasiában, tumorképzésben nyilvánulhat meg, különösen a praeexsistáló dysontogeneticus szövetekben. A Sjögren syndroma vonatkozásai ismertek ; Junqueira szerint a nyálmirigyek épp úgy a sexuálhormonok reguláié hatása alatt állnak, mint a nemi szervek. Ullmann a menses alatt intermittáló nyálmirigyduzzanatot írt le ; Rauch a parotis duzzanatát hormonalis zavarra vezeti vissza az AOP syndroma (adipositas, oligomenorrhoea, parotisduzzanat) kapcsán. A thyouracylkezelés hasonlóan nyálmirigymegnagyobbodáshoz vezethet (Bishop, Raívson) ; Basedow-kórnál (Wood), akromegaliánál (Mellinghof), myxoedemánál (Baumstark), diabetesnél (Mellinghof) ugyancsak a nyálmirigymegnagyobbodás jöhet létre. — Bár fenti hormonzavarokhoz társuló nyálmirigytumorok nem nyújtják b. 1. 1. jellemző szöveti képét, mégis elgondolkoztató, hogy az irodalom csaknem kizárólag klimacterialis, postklimacterialis korban levő nők betegségeként ismerteti a b. 1. 1.-t,

Leonardelli a Hashimoto struma lymphoid sejtagressiójával analóg jelenségnek tartja a b. 1. 1. mátrixának burjánzását. Ismeretes, hogy lim-