Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2-3. szám
A nyAlmirigyek 49 phoid hyperplasiák hátterében sokszor mellék vesedysfunkcio, oestrogen túlsúly (Dontenwill és Wulf) található. Utóbbi összefüggések csak laza vonásokban alkalmazhatók 1. esetünkre, mégis erősen kínálkozik az a feltevés, hogy a benignus lymphoid hyperplasiát, a parotis b 1. l.-ját, idült pharyngitist — mint függő változókat — egy esetleges, latens neurohormonalis zavarra vezessük vissza. Megbeszélés Az irodalmi közlések változatos jelölésmódja és a szerzők eltérő felfogása arra utalnak, hogy a nyálmirigyek b. 1. l.-i és a Mikulicz betegség v. syndroma elkülönítése ma sem befejezett. Mikulicz 1892-ben olyan tünetcsoportot írt le, „mely a könny- és nyálmirigyek sajátos, symmetricus duzzanatából áll“ ; ennek okát a képletek kereksejtes beszűrődésében látja, melyet kisfokú idült lobos folyamat tart fenn. Mikulicz észlelése óta kiderült, hogy a syndroma különböző okokból jöhet létre : 1. leukosisok — különösen lymphadenosisok, 2. granulomatosisok (lues, tbc., Hodkin kór), 3. belsősecretiós zavarok vezethetnek a Mikulicz syndroma kialakulásához. Kay Mikulicz betegségről beszél olyan nyálmirigyduzzanat esetén is, amelyhez nem járul sem a könny mirigyek, sem a nyaki nyirokcsomók hasonló folyamata, viszont Morgan és Castleman a b. 1. 1.-hoz klinikailag és morphológiailag teljesen megegyező elváltozásokat ír le 18 esetben, Mikulicz betegség megjelöléssel, ahol nyálmirigyek és könnymirigyek egyidejű daganata állott fenn. Fenti klasszifikációs eltérések ellenére a klinikai és szöveti kép lényeges vonatkozásaiban, valamint a differeneiáldiagnosis szempontjaiban a szerzők véleménye megegyezik. A b. 1. 1. diagnosisát döntően próbakimetszés biztosítja ; a Rtg-syalogram legtöbb esetben syalectasiát mutat ki, így szóbakerül lobos retencio, W. t. és parotishypertrophia is. A gyakran változatos szöveti kép kapcsán idült lob-, cc. metastasis- és malignus lymphomától kell elkülöníteni a b. 1. 1.-t. Morgan és Castleman szerint a nyálmirigyek malignus lymphomáiban eltűnik a lobulált szerkezet, a kötőszöveti septumok infiltráltak, a stroma lymphoblastos és polymorph, a nyálmirigyparenchvma sorvadt, nem találhatók epi-myopeithelialis szigetek. A b. 1. l.-nél megtartott a nyálmirigy lebeny es szerkezete, a kötőszöveti septumok általában beszűrődésmentesek, a stroma többnyire lymphocytákból áll, s jellemző az epi-myoepithalialis sejtek megjelenése, mintegy a növedék adenoma-voltának bizonyítékaként. Előbbiek alapján 5. esetünkről el kell ismernünk, hogy a szöveti tulajdonságok malignus lymphoma egyes jellegzetességeit viselik. Erre utalna a lymphoid componens túlnyomó szerepe, a lymphoid sejtek változatossága, enyhe atypiája, az óriásfolliculusképzés, s a hámelemek involutiója, epimyoepithelialis szigetek elmaradása. Ezzel szemben b. 1. l.-re jellemző a klinikai kép (nem, kor, localisatio, systemas leukosis hiánya), a duzzanat lobuláltsága, szövettanilag a gócos, nem infiltrativ növekedés, a kifejezett interfollicularis sclerosis. Symmers azt tapasztalta, hogy a fibrotisáló jellegű lymphoblastoma gigantofolliculare nem alakul át malignus lymphomává, hanem spontán visszafejlődik. Bár a beteg nyomonkövetése sikertelen volt, szokatlan lenne, hogy Arnesen esetéhez hasonlóan a malignus lymphomatosis
