Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1958-02-01 / 2-3. szám

A nyAlmirigyek

47

■ jelenlevő ductushám és lymphoid matrix organoid burjánzásának tulajdonítható a tumornövekedés. Utóbbi két felfogáshoz a szerzők nagy része csatlakozott.

Előzőknek nem mond ellent és ugyancsak elképzelhetőnek látszik, hogy a W. t. és a b. 1. 1. az aduit nyálmirigy ductushámjának burjánzásából adódik, s ehhez a pangó stromába effundáló nyálkatömegek által kiváltott reactív lymphoidsejtes aggregacio is társul (Hamperi, Bonifazi, Skorpil, Thompson és Bryant). Utóbbi feltevés mellett szól Geiler szerint: 1. szoros topographiai összefüggés a tumor és a nyálmirigyek között. Saját 1., 2., és 5. esetünkben részben encapsuláltan, részben anélkül, meglehetősen éles határú területek formájában mutatkoztak szokott szerkezetű nyálmirigyrészletekben a b. 1. 1. gócai (9. ábra). 2. a daganatok hámstructurájának és a normális nyálmirigy-10. ábra. A tágult ductus hámja kifejezett kehelysejtes átalakulást mutat

hám és nyálmirigyadenomák hasonlósága. Minden esetünkben kimutatható a ductus vagy acinushámjelleg, főleg az acinotubulosus képződményekben. 3. Onkocyták jelenléte is a glandularis elméletet támogatja. Onkocytákat 2. esetünkben láttunk. Mindemellett a b. 1. l.-kat nem lehet onkocytás eredetre visszavezetni, ugyanis onkocyták más szervekben (pajzsmirigy, máj, mellékvese hypophysis stb.) is előfordulnak, b. 1. 1. viszont csak a nyálmirigyekben. Az onkocyta csak olyan hámféleség, mely inkább hajlamos daganatos átalakulásra, mint a ductusok normális hámja. 4. Laphám, faggyúmirigyek és kehelysejtek megjelenése gyakori nyálmirigyek daganatos és lobos folyamataiban ; a W. t. és b. 1. 1. is tartalmaznak néha ilyen metaplasticus sejtalakokat. 2. és 3. esetünkben a tágult ductusok hámjának laphámirányú, 2. esetben kehelysejtes átalakulását figyelhettük meg (10. ábra).

A histogenesis fenti elméletei főleg a parotis b. 1. l.-ra vonatkoznak, ugyanis hasonló topographiai és ontogenetikai összefüggés a lymphoid szövet és a nyálmirigyparenchyma között más nyálmirigyeknél általában nem található. A submaxillaris mirigyben észleltlaesiók jórésztaparotis alsó pólusával állnak összefüggésben, tehát valószínűleg utóbbiból keletkeznek. A 6. esetünkben