Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-03-01 / 3-4. szám
MIKLÓS ISTVÁN DR. 68 tül a mélybe nyomul, a paradontium szöveteit pusztítva, s nem egyszer a marginalis periodontitis tüneteként a fogak érzékenysége lép fel. Az egész íny rendkívüli módon, labiálisán és palatinálisan is, fájdalmasan megduzzad, a fogakkal előbb ál- majd később valódi tasakokat képez, melyekből kevés tejfelszerű váladék ürül. Az íny tömött tapintatú, nem, vagy csak kisfokban vérzékeny. Néha a tasakokban mogyoróbélnyi parulis-szerű tályogok képződnek, melyek először a folyamat kiindulási helyén jelentkeznek, később azonban másfelé is keletkezhetnek. Ilyenkor sipoly-járatok és granulációs szövet is látható. Az íny nem rágódik le, mint az ulcerosus alakoknál, csupán a papillák csúcsán lehet kisebb nekrózist, fekélyt látni és néhol elszórva az ínyen egy-két gombostűfejnyi hólyagocskát, lencsényi fekélyt. Gingivitis mykoticanál a szájnyálkahártyán elváltozás nincs. A szájnyálkahártya mykotikus alakjainál a szájnyálkahártya különböző részein, gyakrabban az ajkon, nyelven, ritkábban az áthajlási redőben, a szájpadon és az orcán elszórva kisebbnagyobb erythemás foltokat, tűszúrásnyi-, gombostűfejnyi-, lenesényi hólyagokat, fekélyeket lehet látni. A hólyagok legtöbbször nem folynak össze, mint herpesnél, legfeljebb csak az ajakpíron, a fekélyeknek nincs keskeny élénkvörös, élesszélű, hyperaemiás udvaruk, mint az aphthánál, hanem széles, vörös és diffúz szélűek. Egyidőben láthatunk hólyagokat és eróziókat. Számuk legtöbbször 2—6 között váltakozik. Ezen heveny tünetekkel járó szak 3—7 napig tart. Ezt követi 1—3 hétig tartó félheveny szak, mely idő alatt subfebrilitás és az íny fájdalmas gyulladása áll fenn. Az idült szakban — melynek tartama rövidebb vagy hosszabb lehet — csupán az íny és a fogágy kisebbnagyobb fokú érzékenységgel, fájdalommal járó gyulladása áll fenn. Az első lezajlott gyulladást sok esetben recidivák szokták követni. Az esetek kisebb részénél a recidivák fellépése gyorsan követi egymást ; alig ment át a folyamat a heveny szakból az idült gyulladásos szakba, újból a heveny gyulladásos szakba csap át. Ennek folytán a fogágy pusztulása oly nagyfokú, hogy fél-, egy év alatt a beteg több fogát is elveszítheti. Az esetek nagyobb részénél az első gyulladás lezajlása után 1/4—1/2 évi tünetmentes szak következik, majd hirtelen egyik napról a másikra lép fel a recidiva. Vannak egyének, akiknél a recidiva heveny, és vannak, akiknél félheveny tünetekkel kezdődik és hosszabbrövidebb gyulladásos állapot fennállása után következik be a tünetmentes állapot. A parodontium pusztulásának fokát és a fogak elvesztését a gyulladásos állapot milyenségén és tartamán kívül a szájápolás is befolyásolja. Gondos szájápolással előbb-utóbb a recidivák, sőt még az enyhébb gyulladások fellépése is elkerülhető. Gondatlan, felületes szájápolás a fogak gyors elvesztéséhez vezet. Fekélyes alaknál az íny váladék kenetében legtöbbször igen sok szájspirochaetát és fusiformis bacillust, néha ezek mellett kisebb-nagyobb számban coccusokat és diplococcusokat látunk. Mykotikus alakoknál az ínytasakváladékból készült kenet mikroflóráját górcsővel vizsgálva, a betegek egyrészénél az első napokban sokszor csak fonalas gomba óriási mennyiségét találtuk, minden más mikroba nélkül. A bacillus fusiformis és a szájspirochaeták is ilyenkor csak később és csak a nekrotikus területről vett váladékból mutathatók ki. A betegek nagyrészénél azonban az első kénetekben együtt láthatók a fonalas gombák, a szájspirochaeták és a bacillus fusiformis. Ezen mikrobák mellett kisebb számban gyakran láthatunk még strepto-, staphilo-, diplococcusokat, bacillus maximus buccaet és subtilist, valamint clostridium multiformet. A tasakokban nagy mennyiségben található fonalas gomba kétféle szokott lenni, éspedig az esetek nagyobb százalékában különböző leptothrixek, kisebb százalékában sugárgombák.
