Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-2. szám
30 HUSZÁR GY. DR. ÉS FUCHS E. lenállóképességét, rendszerint interkrisztallin korrózióra vezetnek, de az alakíthatóságnak sem válnak éppen javára. Érdemleges keménységkülönbségeket a két korona között nem tudtunk kimutatni. Az előzőkben említettük, hogy a koronahüve'yek 1 lek mennyire kedvezőtlenek a falvastagsági viszonyai, s hogy ezek természetszerűleg átöröklődnek a kész koronákra is. Ezt a körülményt érdemes a húzott koronák készítésénél állandóan szem előtt tartani. Lehetőleg kerülni kell az élesebb csücskök kialakítását és ügyelni kell arra, hogy a kész fogművek csiszolásánál, polirozásánál minél kevesebb anyagot távolítsunk el a kritikus felületrészekről. Az elmondottak igazolására szájba szánt, de kívülálló okok mia+t behelyezésre nem került korona metszetét mutatja falvastagság méreteivel együtt a 8. ábra. Nyilvánvaló, hogy az éppen kritikus helyen tizedmilliméteres, vagy annál is kisebb falvastagságúra munkált korona aligha felelhetett volna meg sokáig a vele szemben támasztott követelményeknek. Megfigyelések szájból eltávolított koronák vizsgálatánál Az acélkorona fogcsonkról való eltávolítását gyakran a korona hibája teszi szükségessé. Idevonatkozó vizsgálatainkat a koronák szakadására, ill. átlyukadására korlátoztuk. Több száz darab szájból eltávolított fogműből álló anyagunk feldolgozásánál kitűnt, hogy a koronák szakadása csaknem kivétel nélkül a forrasztások mentén következett be, vagy legalább is onnan indult ki. Gondatlanul forrasztott pótlás ily módon tönkrement részletét mutatja a 9. ábra. A meghibásodás oka legtöbbször a forrasztás körülményeiben keresendő. Forrasztáskor ui. a korona legalább helyileg a kritikus 500—900 C°-os hőmérsékletre hévül. Innen általában lassan hül le és a lágyítással kapcsolatban már említett és a 6., ill. 7. ábrán bemutatott szövetszerkezetromlás tehát bekövetkezhet. Ez segíti elő az interkrisztallin korróziót s ítéli korai pusztulásra az egész fogművet. A hiba elkerülésére két elvi lehetőség kínálkozik. Vagy arról kell gondoskodni, hogy a hídtest és a korona egyesítésekor a korona sző vet szer kezeiét ne érhesse káros behatás, vagy másképpen kell meggátolni a korróziót a károsodott szövetszerkezetű helyeken. Az előbbi utat választjuk, amikor arra törekszünk, hogy a fogmű minél rövidebb ideig legyen a kritikus hőfokközben. Szóba jöhet azonban másfajta, hídműveknél eddig nem alkalmazott egyesítés is. Ki nem aknázott lehetőségeket rejt magában pl. többek között a fémragasztás, amivel mi is folytatunk ilyenirányú kísérleteket. A másik út védőréteg kialakítása a fogmű teljes felületén pl. a forrasztás bevonásához ajánlott módszerhez hasonlóan. A koronáknak a szakadásnál nagyobb jelentőségű, gyakoribb meghibásodása az átlyukadás. Általában kopás idézi elő. A kopás önmagában véve is igen bonyolult, sok részletében ma sem tisztázott folyamat. A természetes és műfogak kopási menetét követni azonban egyaránt külön nehézségekbe ütközik. A vizsgáló eszköznek, a kopásvizsgáló gépnek ui. igazodnia kellene azokhoz a feltételekhez és körülményekhez, amelyek között az a gyakorlatban 8. ábra. Csiszolással, polirozással túlságosan meggyengített korona falvastagságméretei ( mm-ben ).