Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-03-01 / 3-4. szám
PUHÁN MARADÓ AKRILÁT 113 H (T I Hvc^Cv /COOCH3 I U DIMETILFTALÄT H у СООСНз H H X .COO—CH2—CH2—CHn—СНз С? ''С (t Jt dibutilftalAt и'' N;'' ''СОО-СНг—СН2—СН2~СН3 I н н н г А*>0—СН2—СН2—СН2—СН2—СН2—СН2—СН2—СН3 ''С* L"C ^ £ DIOKTILFTALAT ц/ '"СОО-СНг— СН2—СН2 —СН2—СН2 —СН2—СН2-СН3 I! A kémiai szerkezet megpillantásakor azonnal szembetűnik, hogy a három vegyület a benzolgyűrűhöz kapcsolódó szénlánc hosszúságában különbözik egymástól. Ez a különbség a vegyületek fizikai tulajdonságaiban élesen kifejezésre jut. Hatásmehanizmusuk abban áll, hogy szénláncaikkal az óriásmolekulák közé ékelődnek be s ezzel lehetővé teszik a molekulák egymás melletti elcsúszását. Önként adódik a következtetés, hogy minél hosszabb ez a szénlánc, annál nagyobb felületen biztosítja a molekulák egymás melletti elcsúszását. A gyakorlat ezt teljes mértékben igazolja. A szénlánc hosszabb rövidebb volta egyéb tulajdonságok meghatározója is. Minél hosszabb a szénlánc, annál kisebb a vegyület tenziója, illékonysága. Az alacsony tenzió fontos követelmény a lágyítókkal szemben. A közismert plasztik elöregedése éppen azért következik be, mert a lágyító egy része az anyagból elillan. Vizsgálataim szerint viszonylag kis mennyiségű lágyító elpárolgása is elegendő ahhoz, hogy a kezelt műanyag elveszítse plasztikússágát. Dimetilftalát esetében két hónap alatt — a hőmérséklettől s a környezettől függően — annak 5—20%-a elillan. A lágyított akrilát a lágyító 5%-os súly vesztesége esetén már megkeményedik. Az ilyen megkeményedett anyag metszetét vizsgálva, a külső kemény rétegen belül plasztikusan maradt anyagot találunk. — Visszatérve a fenti lágyítók fizikai tulajdonságaira, a szénlánc hosszúsága tájékoztatást ad a vízben való oldhatóságról is. Míg a dimetilftalát és dibutilftalát igen kis mértékben, de vízben oldódik, addig a dioktilftalát vízben oldhatatlan. Ennek jelentőségét a nyállal érintkező protézisnél nem kell külön kihangsúlyoznunk. Megfigyelésem szerint a lágyítás foka aszerint változott, hogy hosszabb vagy rövidebb szénláncú lágyítót alkalmaztam. Gyakorlati értelemben az általam használt lágyítók közül a dioktilftalát a legjobb lágyító. Az említett lágyítók közös és alapvetően fontos tulajdonsága, hogy nem mérgezők. A dioktilftalátnál hosszabb vagy vegyes szénláncú ftálsavas észterek használata nem célszerű, mert napokig kellene várni az elhúzódó polimerizáció miatt arra, hogy az anyagot felhasználhassuk. Lágyított akrilátot a következőképpen készítek. Cement keveréshez használt üveglap sima felületére Spofacryl E gyöngypolimért mérek ki s olymódon igazítom el, hogy az gyűrű alakot képezzen. A porgyűrűn belül szalicil
