Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1957-03-01 / 3-4. szám

PUHÁN MARADÓ AKRILÁT

111

2—4 Wochen ohne entzündliche Erscheinungen in jedem Falle ausgestossen. Die an benachbarte Zähne geschienten Implantate sind länger an Ort und Stelle verblieben, fielen aber kurz nach Abnahme der Schiene immer heraus. 50% der kombinierten Wurzelimplantate heilten ein. Bei reinen Akrylatimplantaten wucherte das Epithel der Cingiva bis auf den Alveolarfundus; zwischen Alveolarwand und Epithel befand sich zellreiches Granulationsgewebe. Im Falle kombinierter Wurzelimplantate wird die Fixierung derselben durch zellarmes, fibröses Granulationsgewebe gewährleistet; der Alveolar limbus wird nicht abgebaut. Die mazerierte Spongiosasubstanz wird im Laufe von 3—7 Monaten nicht resorbiert. In einem vor mehr als einem Jahre implantierten Falle darf auf Grund des Röntgenbefundes angenommen werden, dass es im Gebiet des Implantats zur Bildung von spongiöser Knochensubstanz gekommen ist. (Eine histoogische Bestätigung steht noch aus.)

A Központi Stomatológiai Intézet (igazgató : Kende János dr.) közleménye

„Házilag” készített puhán maradó akriláttal szerzett tapasztalatok

írta: KOMÁÉI JÓZSEF dr.

A gyárilag előállított, plasztikus metakrilátok nálunk jelenleg még nehezen hozzáférhetők, ezért az ismert lágyítási eljárások közül a legegyszerűbb módszert igyekeztem a hazai fogászatban leginkább elterjedt Sjpofa készítményekre alkalmazni. Már elég régi keletűek az olyan törekvések, hogy egyszerű módszerekkel — protetikai célra alkalmas — plasztikus műanyagot lehessen előállítani. Bevzin 1945-ben kiadott közleményében leírja, hogy házilag állított elő plasztikus, inetakrilátot. Később Libinson, felhasználva Revzin tapasztalatait, kiterjedt kísérleteket végzett puhán maradó akrilát előállításával és alkalmazásával kapcsolatban.

A lágyított akrilátok a protétikában számos olyan előnyt ígérnek, mely indokolttá teszi gyakorlati alkalmazásukat :

1. Konvergáló fogakkal határolt hiányok esetén a protézis alapját nem a legszűkebb, hanem a legnagyobb (fognyaki részek közötti) távolságnak megfelelően terjeszthetjük ki.

2. A fogakkal érintkező protézis részek kialakítását a fognyaknak és nem a fogkorona legnagyobb kerületének megfelelően végezhetjük. Különösen fontosnak tartom ezt a szempontot a dento-alveoláris élhorgonyzás különböző megoldásainál.

3. A fenti lehetőségek kihasználása révén — kedvező esetben — a részleges protézis kitűnően elhorgonyozható a különböző kapcsok részbeni elhagyása esetén is. Ez szépészeti szempontból is előnyös.

4. Abban az esetben, amikor az élő szövetek változása még nem olyan fokú, hogy alábélelés lenne szükséges, kedvezőtlen anatómiai adottságok esetén plasztikus anyaggal való alábéleléssel a fogmű tartása javítható. Véleményem szerint ez azért következik be, mert a puhán maradó akrilát a különböző megterhelésre beálló lágyrész-változást (ellapulás, kitérés stb.) elsősorban a protézis szélein sokkal jobban követi, mint a kemény akrilát. Egy esetben olyan anyaggal béleltem alá teljes felső protézist, mely körülbelül két napig maradt lágy. (Ilyen anyag a stirolban oldott metilmetakrilát gyöngypolimér.) A keményedéssel párhuzamosan megfigyelhető volt a protézis tartásának romlása.