Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)

1956-09-01 / 9. szám

1956. szeptember hó

9. szám

FOGORVOSI SZEMLE

FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA ISTVÁN (ír.

SZERKESZTETTÉK: 1908-1924 KÖRMttCZI ZOLTÁN dr., 1924-1931 Prof. МОКНЕМ GUSZTÁV

EREDETI KÖZLEMÉNYEK

István Kórház (igazgató: Katona István dr.), szájsebészeti osztályának (főorvos : Varga István dr.) közleménye

ÁlIkapoc§töré§ek oson Ivar palával szerzett tapasztalatok

írta : К б V X К I F К К К X С dr.

Osztályunkon állkapocstörések gyógyítására mind gyakrabban alkalmazunk csont varratot. Az utóbbi három év beteganyaga alapján szerzett tapasztalatainkról és eredményeinkről kívánok a következőkben beszámolni :

Ez idő alatt 70 beteget — öl férfit, 9 nőt — operáltunk. Az operált betegek életkora 5—69 évig terjedt.

Kezdetben csak azokat a betegeinket operáltuk, akiknél foghiány miatt a sinezést és mandibulo-maxillaris rögzítést nem tudtuk elvégezni. Az első húsz csontvarrattal azonban annyira meglepően jó eredményeket értünk el. hogy az indikációs területet kiszélesítettük és olyan esetekben is alkalmaztuk a csontvarratot, amikor az állkapocstörés sínezéssel is kezelhető lett volna. A későbbiekben az eredményeink már nem voltak ennyire biztosak, ezért az indikációs területet újra beszűkítettük és a következőkben állapítottuk meg :

1. Fogatlan vagy erősen hiányos fogazató állkapocs ;

2. A törési felület a meglevő fogazat mögött van ; rendszerint az állkapocsszöglet tájékán ;

3. Sínezéssel már kezelt, de álízülettel gyógyult törések ;

4. Epilepsziások, kiknél roham alatt a sín, illetve mandibulo-maxillaris rögzítés leszakad ;

5. Mély harapásban, amikor az alsó fogsorra helyezett sín az eredeti occlusiót akadályozza ;

6. Egyidejű felső állcsonttörések esetében, amikor a mandibulo-maxillaris rögzítés kontraindikált;

7. Kis gyermekeknél, akiknél a tejfogak anatómiai formája és a beteg ellenkezése miatt a sínezés nem vihető kielégítően keresztül ;

8. Mindazon esetben, amikor a beteg körülményei (pl. kisgyermekes anya, munkájának rendkívülisége, stb.) az ápolási idő megrövidítését teszik szükségessé.

Gyenes—Tóth—Péter statisztikája szerint az állkapocstörések műtéti kezelésével az ápolási időt ötven százalékkal tudták csökkenteni.