Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)

1956-03-01 / 3. szám

86

KÜLFÖLDI CIKK

az alsó kisőrlő fogak 60—70%-ában találhatunk ramifikációkat, ami a gyökércsatoma megfelelő elzárását a vizsgálat szempontjából illuzórikussá teszi. Mindezek alapján az eljárásnak az általános fogorvosi gyakorlatban való bevezetését korainak, elsietettnek, s ennek megfelelően a cikknek jelen formájában való közlését meg nem engedhetőnek tartom. Természetesen lehetséges, hogy az eljárás a további — az eddigieknél megbízhatóbb — ellenőrző vizsgálat során egészében vagy részben jónak fog bizonyulni, s ezért szükséges és helyes — annak leszögezése mellett, hogy kipróbálás alatt iévő módszerről van szó — a cikk methodikai részének részletes közlése, hogy az eljárás használhatóságát más kutatók és arra illetékes intézetek ellenőrizhessék. Indokolt a methodika leközlése már csak azért is, mert bár a nyomás teljes kikapcsolásának, valamint a fedő szuvas dentin eltávolítása feleslegességének elve már régóta ismeretes, továbbá chloroformban oldott guttaperchát kb. 90 évvel ezelőtt alkalmaztak először fogbélsapkázás céljára (J. Taft), s különböző chloroformos keverékkel már évtizedekkel ezelőtt is többen próbálták meggyógyítani a pulpitist (pl. Cavalie, Prinz stb), mindezen esetekben azonban a chloroformed nem tisztán mint hatóanyagot, hanem elsősorban mint oldószert használták, s ezért Szemere dr. eljárása — legalább is az általam ismert irodalom alapján — feltétlenül újnak tekintendő, és ezért alapos kivizsgálása okvetlenül szükségesnek látszik.

Palóc Géza dr.

KÜLFÖLDI CIKK

r

Uj behatolási mód a fogak gyökércsúcsához*

írta : A V E R В U H, az orvostudományok doktora (Leningrád)

A gyökércsúcsresectiónál jelenleg alkalmazott lebenyek nem egyebek, mint a Partsch által a múlt század végén Németországban ajánlott félköralakú lebeny módosításai. Ezeknek a lebenyeknek a kiszabásakor nem veszik figyelembe sem a mimikái izmok helyzetét a fogmedri nyúlványon, sem a mimikái izmokat tápláló erek lefutását.

A fogak gyökércsúcsához való racionális behatolási mód kidolgozása céljából tanulmány tárgyává tettük a felső állcsont és az állkapocs alveoláris nyúlványával összefüggő mimikái izmok topográfiáját.

50 tetem vizsgálatából megállapítottuk, hogy a mimikái izmok alveoláris csoportja az alveolusról az alveoláris nyúlványt kívülről borító nyálkahártya mozgó és nem mozgó része közötti határon ered, eredésük vetülete is a nyálkahártya felületén ugyanoda esik.

Ezeknek a mimikái izmoknak az elhelyezkedése a következő :

a) a két depressor között, azaz az orrsövényt lehúzó izmok között a felső ajakféknek megfelelően állandóan meglevő hézag van (a továbbiakban első izomközti hézagnak fogjuk nevezni) ;

b) ugyanilyen kölcsönös viszony áll fenn a két musculus mentalis között; ezeket az alsó ajakféknek megfelelő hézag választja el (ezt szintén izomközti hézagnak nevezzük) ;

c) am. depressor és a m. incisivus között egyes esetekben keskeny hézagot találunk, más esetekben hézag nincs, ilyenkor a két izom folytonos rétegbe olvad egybe ;

d) ugyanilyen képet nyújt a m. mentalis és az alsó ajak m. incisivusa közti viszony is ;

* A moszkvai Sztomatológija c. folyóirat 1955. évi 4. számából