Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-03-01 / 3. szám
KÜLFÖLDI CIKK 87 ej a második szembetűnő hézag a m. incisivus és a m. buccinator között a *-[-* fogak területén található (második izomközti hézag.) Az említett izmok rostjai függőleges lefutásúak s csak kissé hajlanak el a megfelelő oldalra, pl. a baloldali izmok balra és fordítva. így tehát mind a felső állcsonton, mind az állkapcson az alveoláris izomzat, lokalizációja szerint szektorokra oszlik, belső és külső szektorra. A belső szektort alkotja a felső állcsonton két m. depressor és incisivus labii superioris, az állkapcson a két m. mentalis és incisivus labii inferioris. A külső szektort alkotja a felső állcsonton a m. buccinator felső széle, az állkapcson a m. buccinator alsó széle (1. ábra). Ebből az ábrából azt is láthatjuk, hogy a félkör vagy trapéz-alakú vagy szögletes lebeny kiszabásakor elkerülhetetlenül átvágjuk valamelyik alveoláris mimikái izmot. I. V. Izmajlov adatai szerint a mimikái izmok gazdagon erezettek. Az izmokban a rostok hosszanti irányában halad a főér és az elágazódások is általában párhuzamosan haladnak az izomnyalábokkal. Az izomzat átmetszése a lebenyt alkotó anatómiai képletek egyenlőtlen megrövidüléséhez vezet, ami megnehezíti rögzítését a szabályos helyzetben (a különböző szövetek különbözőképp húzódnak össze), a gyógyulás durva hegképződéssel jár és a műtét utáni kórlefolyást haematoma képződés zavarja. így tehát az eddig alkalmazott metszések a különböző alakú lebenyek kialakításakor és maguk a lebenyek is ésszerűtlenek. Az alveoláris nyúlvány és a gyökércsúcs szabaddá tételére képzett lebeny elsősorban kellő hozzáférést kell, hogy biztosítson a megfelélő gyökércsúcshoz ; másodszor a lebeny alapjának biztosítania kell a lebeny táplálását; harmadszor a lebeny magában kell, hogy foglalja a megfelelő izmot (ereivel és idegeivel együtt) sértetlen állapotban, tehát szükséges, hogy a lebeny kiszabása topográfiailag megalapozott legyen. Ebből érthető, hogy a bemetszések helyét és irányát szigorúan meg kell határoznunk. Ilyen helyekül alkalmasak az izmok közti hézagok, ahol a metszések csak a függőleges irányban haladhatnak és 2. a nyálkahártya el nem mozduló részei, ahol a metszéseket horizontális irányban kell vezetni. A vertikális metszés hossza állandó : az elmozdítható nyálkahártyának a szájtornác áthajlási redőjébe való átmenetének vonalánál (esetleg kissé feljebb) kezdődik és a horizontális metszéssel való kereszteződés helyén végződik (2. ábra). A horizontális metszést az izmok eredési vonalán kívül ejtjük, a nem mozgó nyálkahártya területén, azaz a legkedvezőbb helyen, mert éppen az ilyen metszés biztosítja a lebeny számára az egyöntetű és elég nagy széleket és ugyanakkor nem sérti meg a lig. circulare-t. A horizontális metszés mérete az operálandó fogak számától függ, pl. a felső nagymetsző fog gyökércsúcsának resectiójához a horizontális metszést a felső metszőfog harántmetszetének kiterjedésében vezetjük. Ha a felső szem- és kismetszőfog gyökércsúcsát rezekáljuk, a horizontális metszést a szemfog gyökerének középtájáig vezetjük /. ábra. A mimikái izmok alveolaris ■csoportja. 1. az orrsövényt lehúzó izom, 2. a felső m. incisivus, 3. a m. buccinator felső széle, 4. a m. buccinator alsó széle, 5. és 9. az első izomközti hézag, 6. m. mentális, 7. az alsó m. incisivus, 8. és 10. a második izomközti hézag
