Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
18 ORAVECZ PÁL DR. A C-virusok izolálása, kimutatása úgy történik, hogy a C-virussal fertőzött betegek székletéből, vagy garatváladékából megfelelően oldott és centrifugált suspensióvaí az újszülött egereket (1—4 napos) parenteralisan, subcutan, vagy közvetlen az agyba, oltják, mert csak ezek abszolút fogékonyak e vírussal szemben (a 10 napos egér már ellenálló). A tünetek 3—6 nap múlva mutatkoznak : az állatok elgyengülnek, végtagjaikat vonszolják, bénulás-hűdés lép fel és az állat elpusztul. A vírusok főleg a kísérleti állat izmaiban vannak, kevesebb az agyban és passage útján átvihetők további egerekre. Dalldorf a C-virus törzseket „A“ és ,,B“ csoportokra osztotta ; e csoportok még számos serologiai típusra bonthatók. Az „A“ csoport virusai az újszülött egérre myotropok, a testváz izomzatúban okoznak szövettanilag patológiás elváltozásokat, míg a „B“ csoport virusai enyhébb izomléziók mellett encefalomalaciához vezetnek- Az ,,A“ csoportnak kb. 10, a „B“ csoportnak kb. 6 serologiai típusa van. Megfigyelték,, hogy a herpanginát az ,,A“ csoport 6 különböző serologiai típusa hozza létre, leggvakrabban az A2 vagy A4 típusú. Igv a diagnózis serologiai úton is lehetséges a komplement kötési reakcióval, vagy neutralizáló antitestek kimutatásával. Ennek a gyakorlati használhatósága azonban erősen szűkített : 1. a C-virus sok serologiai típusa miatt, másrészt 2. mert a lakosság nagy része átment C-virus fertőzésen és magas antitsst-titert mutat. Az izolált törzs és a betegség közti összefüggést bizonyíthatjuk, ha a lábadozó beteg vérsérumával a neutralizációs próbát elvégezzük. így azt látjuk, hogy a biztos kórismézés csak laboratóriumi vizsgálatokkal lehetséges (izolálás, serologiai úton). Miután ennek a gyakorlatban sokszor elháríthatatlan akadályai vannak, legtöbbször a klinikai diagnózisra támaszkodunk, mely a herpanginánál nemnehéz, ha egyáltalán gondolunk a kórképre, ha a lokális tünetek megvannak és azokat helyesen értékeljük. A herpanginát el kell differenciálni : a stomatitis ulcerosától, a stom. apthosától és a herpes, zostertől. Először is ezek nem nyári betegségek, mint a herpangina ; továbbá 1. a stomatitis tdcerosára jellemző a) a speciális foetor, b) a fekélyek túlnyomóan a gingiván jelennek meg és a ej a Plaut—Vincent flóra ; 2. a stomatitis aphtosa nem a garatíven mutatkozik, hanem a száj egyéb részein is, sárgásabh színű, fájdalmas, 8—10 napig is eltart, a nyaki mirigyek duzzadtak, kórokozója a herpes simplex virus ; 3. a herpes zoster csak egy oldalon mutatkozik, sokszor bőrjelenségei is vannak és egyesek szerint specifikus virus okozza. Megfigyelték, hogy a herpangina kórképe megjelenhet sporadikusan, endémiásan és epidemiásan, a járványok csak nyáron és kora ősszel lépnek fel, hasonlóan a Heine—Medinhez és a C-virus fertőzés gyakran kísérője a poliomyelitisnek (USA, Alaszka, Franciaország, Svájc, Dánia, Anglia, Németország és Magyarország). A herpangina általában jóindulatú, gyorsan lezajló betegség és ha mint önálló kórkép mutatkozik, sokszor olyan könnyű — abortiv — lefolyású, hogy kórházi vagy klinikai megfigyelésre nem is kerül. Mi Pécsett — a gyermekfogászati ambulancián és az óvodásoknál - általában a gyorsan lezajló, „abortiv“ formákat láttuk, ahol csak a lekílis tüneteket észlelhettük : a nyelési nehézséget és a garaton, lágyszáj pádon mutatkozó hólyagcsás-fekélyes elváltozásokat. A gyermekgyógyászok megfigyelése szerint gyakran észlelik a herpanginát más betegségekkel társulva : poliomyelitissei, Pfeiffer-féle mirigylázzal, kanyaróval, tífusszal, pneumoniával, skarláttal és ezért egyes szerzők felteszik a kérdést, hogy a herpangina önálló betegség-e ? A vírus-kutatás bebizonyította, hogy valóban az. Terápiásán a herpanginánál a sulfamidok és antibioticumok nem sokat használnak. Pyramidon csökkenti a lázat, Bt és C-vitamin terápiásán hat és fokozza a szervezet ellenállását. Befejezésül még néhány megjegyzést fűzünk az elmondottakhoz :
