Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
AZ ADRENALIN 11 5. bomlási termékei mérgezők és a befecskendezés helyének oedémáját, duzzanatát okozza. Ha ezen aggályokkal szemben figyelembe vesszük, hogy : 1. az adrenalin megfelelő alkalmazásban szöveti ártalom nélkül olyan mértékű és természetű vér ér szűkületet okoz, amilyent más érszükítőkkel megközelítően sem tudunk elérni, hogy : 2. az érszűkület nem tart tovább, mint amennyit a szövetek károsodás nélkül elbírnak és hogy : 3. a helyi érzéstelenítőket jelentősen potenciálja, meg kell állapítanunk, hogy az adrenalinnal a helyi érzéstelenítés hatásbiztonságát erősen növelő olyan hatóanyag birtokába jutottunk, amelynek esetleges mellőzését alapos megfontolás tárgyává kell tennünk. Ezért meg kell vizsgáljuk, hogy fenti aggályok alaposak-e és ha igen, tudunk-e azok ellen hatásosan védekezni, végül, hogy az adrenalin ismeretes pótszerei milyen mértékben pótolják az adrenalint. Az adrenalin toxicitása Az adrenalin toxicitása valóban nagy. Azonban ha meggondoljuk, hogy -a fogorvosi gyakorlatban a helyi érzéstelenítők ml-ként általában 25 у (У2 csepp 1/oo-es oldat) adrenalint tartalmaznak és az emberre nézve halálos adag i. v. 1000 y, s. c. pedig 10 000 y, akkor a helyi érzéstelenítéssel kapcsolatban az adrenalin toxicitásától nem kell félnünk, tekintve, hogy az allergiás tünetek leküzdésére a beteg minden károsodása nélkül 500—1000 у adrenalint is adnak s. c. Az adrenalin toxicitása tehát semmiesetre sem ok arra, hogy megelégedjünk pótszereivel. Konstituciós tényezők vagy betegségek, mint az adrenalin ellenjavallatai Egyes egyének szimpatikus idegrendszere az adrenalinnak sokkal kisebb mennyiségére reagál, mint másoknak. Azonban ilyen alkatú betegeknél sem indokolt az adrenalin ellenjavallata, mert arra a kevésbé érzékeny egyének is •éppen úgy reagálnak, mint az érzékenyek, és csak az a különbség, hogy ugyanazon reakció kiváltásához az előbbieknél több, az utóbbiaknél kevesebb adrenalinra van szükség. A vegetativ labilis egyéneknél tehát az adrenalin ellenjavallata nem indokolt és a kérdés ilyen esetben csupán az egyénileg megfelelő mennyiség meghatározására zsugorodik. Az adrenalintartalmú érzéstelenítő oldatokat a szervi vagy rendszermegbetegedések közül legfőképpen diabetes, hipertónia, Basedowkór és a keringési szervek betegségei esetében szokták ellenjavallni. Diabetes esetében az ellenjavallat indoka, az adrenalinnak glikozuriát okozó, illetőleg a már fennálló glikozuriát fokozó hatása. Az ellenjavallat indoka helytelen, mert figyelmen kívül hagyja a mennyiségi szempontokat. Súlyos és középsúlyos betegeken érzéstelenítés előtt és után végzett vizelet és vércukor vizsgálatok eredményeként megállapítottuk, hogy az érzéstelenítő oldattal bevitt adrenalinmennyiség nem elegendő ahhoz, hogy glikozuriát okozzon, vagy hogy a vércukorszintet szignifikáns módon megváltoztassa. Hipertóniával járó betegségeknél (arterioszklerozis, nefritisz, esszenciális hipertónia stb.) az ellenjavallat oka az adrenalin vérnyomásfokozó tulajdonsága. E tétel helyessége mellett is helytelenítjük az ellenjavallat felállítását, mert ugyancsak figyelmen kívül hagyja a mennyiségi szempontokat. Több súlyos és középsúlyos betegen végzett vizsgálataink során megállapítottuk,
