Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
12 SIMON BÉLA DR. hogy a pszichés faktort kikapcsolva mérhető vérnyomásemelkedés okozására az érzéstelenítő oldattal bevitt adrenalin mennyisége nem elegendő. Basedowosoknál palpitációt fokozó hatása miatt ellenjav állják az adrenalint. A palpitáció éppen úgy, mint a többi kellemetlen kísérő tünet, megelőzhető. Egyébként az adrenalin legjobban bevált pótszere, az ugyancsak szimpatikomimetikus hatású korbazil, a pajzsmirigyben erős vérbőséget okoz. A vérbőség folytán megnagyobbodott pajzsmirigy a légcsőre gyakorolt nyomás következtében fulladásos érzést kelt, ami Basedowosoknál komolyan mérlegelendő izgalmi tüneteket vált ki. Az adrenalin használatát a keringési szervek megbetegedéseinél ellenjavallják a legszigorúbban, mert a perifériás keringés akadályozásával, fokozott megterhelést ró a szívre. A való helyzet az, hogy a szervezet egészéhez viszonyítva, igen kicsiny fogászati műtéti területnek a keringésből való kiiktatása, mint számbavehető perifériás ellenállás, szóba sem jöhet, viszont a szívizom esetleges fokozott oxigén igényét bőven ellensúlyozza az adrenalin által okozott koszorúsértágulattól feltételezett bővebb vérellátás. A keringési szervek megbetegedése esetében tehát az inkompenzációt kivéve, csak akkor indokolt az adrenalin ellenjavallata, ha a beteg egyidejűleg strofantin kezelés alatt áll. Strofantinnal kezelt betegeknél ugyanis az adrenalin halálos kamrafibrillációt okozhat. Nem adható adrenalin kloroformnarkózisban és közvetlen utána, nem adható továbbá megfelelő óvintézkedések nélkül (előzetes cukoretetés) erősert leromlott, kimerült, kifáradt és a hipoglikémiás állapot határán lévő betegeknek. Az adrenalin kellemetlen kísérő tünetei Az adrenalin speciálisan a szimpatikus idegeket izgatja, ezért a pszichés traumákhoz hasonló tüneteket okoz. Ezek a tünetek (végtagremegés, szívdobogás, légszomj, szorongás- félelemérzet, verejtékezés, elsápadás, ájulás) kellemetlenek, de nem veszélyesek, gyorsan visszafejlődnek és megelőzhetők. Az adrenalin a mellékvese terméke és mint ilyen a vegetatív idegrendszerrel funkciós egységet alkot. Minthogy pedig az akaratunktól független történéseket (automatizmus) a mélyszemélyiséget képviselő vegetativ idegrendszer kormányozza, az adrenalin által okozott fenti jelenségek érthetők. A tudatalatti mélyszemélyiség azonban a központi idegrendszer és az agykéreg által reprezentált tudatot hordozó kérgi személyiség ellenőrzése alatt áll és ezért a szorongás és félelemérzet kifejlődését és annak közvetlen következményét az ájulást, a tudatra ható megfelelő pszichés előkészítés meggátolhatja. Ez a magyarázata, hogy a biztos fellépésű és megfelelő szuggesztív erővel rendelkező orvos betegei sohasem ájulnak el. Az adrenalinhatásnak ezek és egyéb szomatikus jellegű tünetei annyi hasonlatosságot mutatnak a hipoglikémiás rohamot megelőző állapothoz, hogy ezek okát szükségszerűen a vércukorutánpótlás átmeneti akadályozottságával igyekeztünk magyarázni. Az utánpótlás akadályozott lehet azért, mert a máj könnyen mobilizálható glikogénben szegény vagy kimerült, de akadályozhatja azt az adrenalinhatásra keletkező reaktív inzulintulprodukció is. E feltevésünket támogatja az a körülmény, hogy ezek a kísérő tünetek a kifáradt, kimerült egyéneken kívül főleg azoknál a betegeknél öltenek domináló jelleget, akik valamilyen súlyosabb betegség vagy hiányos táplálkozás folytán erősen lesoványodtak, leromlottak. De megtaláljuk egyébként jóltáplált egyéneknél is, ha az adrenalint olyan időben fecskendezzük be, amikor a beteg utolsó táplálkozása óta hosszabb idő telt el.