Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-01 / 1. szám

1956. január hó

1. szám

FOGORVOSI SZEMLE

FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA ISTVÁN dr.

SZERKESZTETTÉK: 1908-1934 KÖRMÖCZI ZOLT.ÍN dr., 1924-1991 Prol. MORELL1 GUSZTÁV

EREDETI KÖZLEMÉNYEK

Közlemény a Budapesti Fogászati Klinikáról (igazgató : Balogh Károly, az orvostudományok doktora )

A szájbetegségek kórtana és gyógyítása*

írta : 8ÜGÍE LÁSZLÓ dr.

Szájbetegségek közé soroljuk azokat a kórfolyamatokat, melyek tünetei főként vagy elsősorban a száj nyálkahártyán mutatkoznak. Ezek lehetnek vérkeringési zavarok, gyulladások, daganatok, fejlődési rendellenességek. Ezek közül leggyakoribb a gyulladás, mert a nyálkahártya anatómiai szerkezete folytán a különböző káros behatásokra könnyen gyulladással reagál. A gyulladásnak a szájbetegségek pathologiájában betöltött domináló szerepe miatt helyesnek látom, hogy az egyes kórformák tárgyalása előtt általában a gyulladás pathomechanizmusára irányuló vizsgálatokat is ismertessem.

A gyulladás a szervezet jellegzetes reakciója a szöveteket érő káros behatásra. A gyulladás lényege a szervezetet érő ártalom körülhatárolása, kiküszöbölése és a károsodott vagy sérült szövetek regenerációja, pótlása.

Gyulladást olcozó ártalom igen sokféle lehet. Leggyakoribb a fertőzés, mikor baktériumok jutnak a szervezetbe. De fertőzésen kívül gyulladást okozhat mechanikai, sugárzó, vegyi ártalom, toxikus hatás, allergiás folyamat is.

A gyulladás kifejlődésének és lefolyásának meghatározására irányuló vizsgálatok azt mutatták, hogyha ép szövetet izgató, irritatív behatás ér, kezdetben a kapilláris-permeabilitás és a szöveti nedváramlás zavara következik be. Cohnheim (1885.) a gyulladásos keringési zavart az érfalak károsodásával magyarázza. Mecsnikov (1892.) a gyulladást a szervezet phagocyta-reakció fának tartja és hangsúlyozza, hogy a gyulladás a szervezetnek nemcsak lokális, de általános reakciója is. Ricker (1921.) szerint a gyulladást okozó behatás a vasomotor idegekre hat és a vér áramlási sebességének megváltozását idézi elő. Gyulladásos reakció nemcsak ott alakul ki, ahol a szövetek közvetlenül érintkeznek az ártalommal, hanem mélyebb rétegekben is. Már Ricker megállapította, hogy az érzéstelenítő szerek kedvezően hatnak a gyulladásra és kimutatta, hogy a szövetek denervatiója enyhíti a gyulladásos reakciót. Schade (1923.) a gyulladást a szövetekben lezajló fiziko-kémiai folyamatok megváltozásával hozza kapcsolatba : a gyulladás keletkezésének primér oka a szövetek acidosisa.

*A Fogorvos Szakcsoport 1954. évi Nagygyűlésén tartott referátum nyomán.