Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-01 / 3. szám
ŰJ FOGTECHNIKAI FEDÖLAKK 85 Ü J 1 T Á s í j fogtechnikai fedőlakk A fém és akrilát együttes alkalmazásának egyik hátránya az, hogy vékonyabb akrilát rétegen áttűnik a fém és az akrilát színét a fémalap kedvezőtlenül befolyásolja. A rozsdamentes acél és vitallium szürkíti az akrilát korona-hídanyagot. E hibaforrást a fémet borító festékek, lakkok alkalmazásával igyekeznek csökkenteni a technikusok. Az alább ismertetendő újításunk -— mely a kereskedelmi forgalomba Tektalakk néven került —• célja szintén az akrilát borítás alatti fém színének leplezése, de ezenkívül egyéb előnyös tulajdonságai is vannak. A Tektalakk különleges beégető műgyanta zománc. Alkalmazható minden korona- és hídmunkánál, ahol fémvázra akrilát hídanyagot préselünk. A zománclakk megfelelő módon történő használatával — a kitűnő fedőhatáson kívül — nagymértékben fokozhatjuk az akrilát anyag tapadását is a fémvázhoz. A puszta fémre préselt akrilát 1 cm2 fémfelületről már 1,5 kg terheléssel leszakítható, a Tektalakk-kai alapozott felületről azonban csak 30 kg terheléssel szakítható le az akrilát. A tökéletes tapadás következtében a helyes eljárással készült akrilátfrontú koronák nyaki része még évek múlva sem színeződik el. A lakk a beégetés folyamán kitűnően tapadó szívós réteggé szilárdul, mely a fém hajlításakor sem pattan le róla. Nen oldja a bevonatot sem a forrásban lévő víz, sem az akrilát monomerje, ezért úgy főzésnél, mint a préselés folyamán változatlanul a helyén marad. A Tektalakk világos csontszínben kerül forgalomba, a hozzámellékelt színező zománc hozzákeverésével bármily kívánt sötétebb árnyalat elérhető, a mellékelt hígító pedig a felhasználáskor kívánt tetszés szerinti sűrűséget állítja be. A fedőlakk alkalmazási módja a következő : 1. A fémváznak az akrilát front befogadására szolgáló részeit lencsekővel, koronafelvágó fúróval, stb. érdessé tesszük, illetve bevagdaljuk, majd a munkadarabot alaposan megtisztítjuk. 2. A zománcot használat előtt kis üvegpálcával alaposan felkeverjük. 3. A tiszta, leszárított fémvázra vékony ecsettel visszük fel a zománcot. Ha a bevonás nem tökéletes, néhány perc elteltével még egy vékony réteg felvitele útján biztosítjuk a fedést. 4. Kb. 10 perc szikkadás után, mikor a lakkozott felület már kissé meghúzott, beszórjuk azt a megfelelő színű akrilátporral (Superpont, Stellon stb.), majd lerázzuk, vagy lefújjuk a por feleslegét. (A még nedves zománchoz tapadó akrilátpor szemcsék a beégetés folyamán rögzítődnek a rétegben. Ezekhez a beágyazódott szemcsékhez polimorizálódik a később rápréselendő akrilát front, szilárd kötéssel.) 5. A munkadarabot egy órán át szobahőmérsékleten, vagyr enyhén emelt hőfokon tartjuk, hogy a zománcrétegből az oldószer zöme elpárologjon. 6. Ezután lassan kb. 120 C°-ra melegítjük fel a munkadarabot és ezen a hőmérsékleten tartjuk további egy órán át. (A beégetésre igen alkalmas a hőlégsterilizátor, vagy a takaréklángra állított gáztűzhely sütője. Más beégetési eszköz hiányában olymódon is beégethető a bevonat, hogy a munkadarabot kis lángra állított Bunsen-égő fölé helyezett azbesztlapra helyezzük.) Ügyelni kell arra, hogy a melegítés csak az oldószer elpárolgását követően történjék, nehogy a bevonat hólyagosod jón. Túlégetés is káros, 120 C° fölött a bevonat színe sötétebb lesz és rugalmassága csökken. Szondy István dr. és Ellinger Emilné dr. vegyész
